A Különlegességre Éhezők Viadala – 5.

Minden történetet megírtak már. Sokszor.

Ez az írás olyan hosszú lett, hogy inkább fogyasztható méretű blokkokra bontva közöljük, mert azt gyanítjuk, hogy egyben úgysem olvasnád el. Összesen 7 részre szedtük, így lett belőle egy egész héten átívelő cikksorozat. (Ez sokkal jobban hangzik, mint az, hogy baromi hosszú.) Javarészt arról szól, hogy mi tesz sikeressé egy fiataloknak szánt (Young Adult/YA) könyvet vagy filmet, és bár tényleg megpróbál összeszedni néhány fontos összetevőt, tökéletes megfejtést ne várj. A téma sokkal inkább csak ürügyül szolgál, hogy beszélgessünk olyan dolgokról, mint felnőtté válás, különlegesség, műfaji jellemzők, történetmesélés, eredetiség, vagy akár (urambocsá, neadjisten, hogyispersze, mitisképzelekmagamról) érzések. Ha gondolod, csatlakozz a beszélgetéshez!

 Az előző rész

A következő rész

 

Eredeti történet nincs is

 

Valaha pedig biztos volt…

Elterjedt az a nézet, hogy már minden történetet leírtak, sokszor. Nincs új a nap alatt. A történelem ismétli önmagát. Régen minden jobb volt. És így tovább.

Gondoljunk csak az Avatarra, ami a Pocahontas átiratának tartanak, vagy az enyhén szólva is gyanús Harry PotterStarWars párhuzamra.

hp_sw

Egyesek szerint összesen 7 féle történet létezik, mégpedig ezek:

  1. A szörny legyőzése (pl. Drakula)
  2. Rossz sorból jó sorba (pl. Hamupipőke)
  3. Utazás/keresés (pl. Gyűrűk ura)
  4. Utazás és visszatérés (pl. Odüsszeusz)
  5. Komédia (pl. Szentiván éji álom)
  6. Tragédia (pl. Rómeó és Júlia)
  7. Újjászületés (pl. Csipkerózsika)

Mások szerint is hét, de aszerint, hogy az ember (a főhős) mivel kerül épp összetűzésbe: a természettel, egy másik emberrel, a környezetével, a technológiával, a természetfelettivel, saját magával vagy valamiféle istenséggel.

Megint mások húszféle történetfajtát ismernek el, benne olyanokkal, mint kaland, menekülés, bosszú, szerelem, átalakulás, vagy áldozat.

Aztán van a harminchatos besorolás is, ahol… na jó, ez kezd komolytalanná válni. Itt nézz utána, ha érdekel: http://www.ipl.org/div/farq/plotFARQ.html – valamint ajánlom még Kurt Vonnegut eszmefuttatását a grafikonon ábrázolt történettípusokkal kapcsolatban, az vicces.

A lényeg, hogy sokan gondolják azt, hogy új történet nincs, legfeljebb újfajta előadásmód van, esetleg a hozzávalók újféle kikeveréséből újfajta mix születhet (mondjuk zsánerkeveréssel, mint például a sci-fi és a romkom összevegyítéséből a Marslakó a mostohám), meg ilyesmi. Ezzel lehet vitatkozni, és szoktak is, mert mondjuk jön egy olyan film, mint a Harcosok klubja, és az baromi eredetinek tűnik minden eddigihez képest – de persze ugyanúgy besorolható a fenti kategóriák egyikébe-másikába. (És ez még szerintem mindig nem mond ellent annak, hogy eredeti.)

fightclub
(Forrás: Skid @tumblr)

Hogy a tipikusan fiatalokat célzó történetekben sincs nagyon túl sok eredetiség, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nagyon okos emberek már rég csokorba szedték a YA könyvek/filmek archetípusos cselekményfajtáit. És tényleg, van itt néhány eléggé ismerős fordulat:

  • Születés/halál/újjászületés – valami nagyon komoly konfliktusban legyőznek, megsemmisítenek, de összeszeded magad, és újra felállsz.
  • Kiűzetés a Paradicsomból – a megszokott jónak egyszer csak vége szakad, szülők elválnak, csajod elhagy, a fősuliról kiderül, hogy nem is olyan mókás, a melóhely se egészen az, mint amit hazudtak róla, stb. Érkeznek a pofonok az élettől.
  • Nagy utazás – stoppal végigmész Amerikán a hatvanhatos úton, például. Vagy ágyúból kilőve megkerülöd a Holdat.
  • A teszt – próbák egész hosszú során kell végigmenned, hogy elérd, amit akarsz. Ingyen nem adnak semmit, tanulja meg egy életre, Mr. Potter!
  • Konfliktus a szülőkkel – mindig van konfliktus a szülőkkel. Ha azt hiszed, nincs, akkor is van, csak még nem vetted észre. Vagy tudomásul. Lehet, hogy nem a szüleiddel játszod le, lehet, hogy más felnőtteknek mész nekik, de végül mindig lejátszod.
  • A bölcs idős ember – aki a fiatalokkal van, tudása segít, irányt mutat – csak nem mindig lehet érteni elsőre, amit mond. Annyit mondok: Mr. Miyagi, és mindent tudsz a típusról.
  • A hős – a főhős otthagyja a saját jól megszokott közegét, és új utakra indul, miközben maga is megváltozik – kalandra és harcra fel! Katniss, te vagy az?
  • Áldozat, megváltás – a sikerért áldozatot kell hozni, bizony. Ez már elég erősen a felnőttkorra jellemző cucc, ez már a felelősségvállalás felé visz.
  • stb.
mr-miyagi-daniel__span
Mr. Miyagi legyekre vadászik pálcikával

A felsorolás alapján az Újszövetség igazi YA történet, és már várom, mikor jön a blockbuster változat Krisztus életéből… habár úgy is lehet nézni, hogy a legtöbb YA történet az Újszövetség újrajátszása, lemodellezése. Tényleg nincs eredeti történet?

Na mindegy, lehet, hogy elképzelhető, hogy esetleg talán nem is ez a legfontosabb, elengedhetetlenül kardinális, középponti meghatározó leglényegibben jelentős elemien fontos elem, az eredetiség, pláne, ha nem létezik… De az eredetiség látszata, a különlegesség mégis nagyon fontos. Az újszerűség nem feltétlenül, hiszen divatba jöhetnek régi dolgok is (másik magyar szóval: retró), de a különlegesség igen.

Ennek pedig az lehet a legfőbb oka, hogy a fiatalok maguk is erre törekednek. Egyéniség kialakítására, a sablonoktól való eltérésre, különlegességre. Mármint legalábbis szerintem. És ahogy az elején említettem, talán pont azért, mert ez az, amit elveszíteni látnak ebben a korban. Épphogy elkezdenének kinőni a gyerekkorból, ami arról szól, hogy úgy kell viselkedni, ahogy szabad – épp beleérnek abba a korszakba, ahol végre kialakíthatják a saját viselkedésformájukat, egyéniségüket, amitől különlegesek lehetnek – és máris fenyegeti őket a felnőttkori uniformizálódás réme. Holott a másik dolog, amire ugyancsak erősen vágynak ekkor, az a függetlenség. Elég nagy szemétség a társadalom részéről, lássuk be.

Szóval ez is lehet az oka, hogy a (valamilyen szempontból) különleges történetekből lesz a divat. (És ha valamire rámondták, hogy különleges, akkor az összes utánzat is automatikusan különleges lesz – tehát lesz rá kereslet.) És ugyanez lehet annak is az oka, hogy olyan főszereplővel szeretnek a legtöbben azonosulni, aki különleges. Aki más, mint a többiek. Mert ezt szeretnék a legtöbben: különbözni, kitűnni, felülemelkedni, kiválasztódni Hősnek lenni. Esetleg.

Viszont fontos megjegyezni, hogy nem hihetetlenül, hanem elképzelhetően különleges valakit választanak maguknak példaképnek. A szuperhősök gyerekeknek valók, egy fiatal felnőtt sokkal kézzelfoghatóbb célokat tűz ki magának. Már nem NBA játékos akar lenni, mert tudja (úgy tudja, és ez nem ugyanaz), hogy sosem lesz az. Már nem királylány akar lenni, meg pókember, űrhajós vagy rocksztár, mert hát az lehetetlen – de talán belevaló, bátor és önzetlen hétköznapi hős még lehet (immár kisbetűs hős, nem nagybetűs), aki kiáll az igazáért, és akit mindenki szeret.

Ez a vágyakból való visszavétel már tekinthető akár a felnőtté válással járó, tévesen kötelező elemnek hitt megkeseredés egyik első lépésének.

A YA filmek sikerességéhez azonban önmagában a különlegesség nem elég.

 

(folyt. köv.)

 Az előző rész

A következő rész

oszd meg!