Kis Magyar Plakáttörténelem

PlakArt – Vizuális művészet a számítógépes grafika előtt – ezzel a címmel nyílt kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, ahol az 1890-es évektől 1956-ig készült plakátokból látható egy csomó.

Ami egyrészt azért izgalmas, mert művészetileg izgalmas.

Másrészt azért is izgalmas, mert történelmileg is izgalmas. Történelmileg pedig azért izgalmas, mert korrajz, átjön belőle a korhangulat, és így bepillantást enged szüleink és nagyszüleink életébe.

Az ő életük pedig igen erős hatással van arra, ahogy mi élünk. Akár tudunk róla, akár nem.

Ugyanúgy, ahogy ránk hat a reklám és a propaganda, úgy befolyásolta felmenőink életét is, határozta meg a közízlést és mondta meg, hogy mit kell, kellene, szabad, lehet, illik, muszáj. Más világ volt (mondjuk tegnap is más világ volt, mint ma van – hát akkor még mennyire más lehetett 100 évvel ezelőtt!), és mindaz, ami akkor létezett, a mai napig befolyással van ránk.

Mondok néhány mondatot, gondolatot, mintát, és csekkold le, hogy vajon hallottál-e hasonlót szüleidtől, nagyszüleidtől, esetleg átvetted-e magad is (anélkül, hogy észrevetted volna).

Az üdülés mindenkinek jár, és utána jobban megy a munka. A Balaton a magyar tenger. Az alkohol öl. Az orvos meggyógyít. A csecsemőnek saját ágy kell. A tisztaság fél egészség. Az Aspirin mindenkinek használ.

És így tovább…

Szubjektív tárlatvezetés következik Karolina tollából (és telefonjának objektívjéből):


A munka ünnepét kihasználva múzeumi körútra indultunk harmadmagammal.

Szegedi lévén a szegedi papucs kiállításra igyekeztünk, de azonban a múzeum aulájában elcsábítottak a színes plakátok – a számítógépes grafika kora előttről. Kíváncsivá tett, mi mozgatta a jónépet 56′ előtt.

— innen spoiler —
(Ha inkább megnéznéd személyesen, itt megteheted.)

A folyosón már hős történelmünk kísért. Legtöbb esetben külföldi nyelvezettel, mert hát fontos nép a magyar  – meg hát pajtások is voltunk kis hazánk körül élőkkel…

Így kerül a plakátra egy szőke hölgyemény és egy tehén.

Ungarische wirtschaft, tán megér ennyit!

Még csak csak mosolyogsz, de aztán hirtelen a hadi árvák és özvegyek megsegítésére szervezett rendezvényre leszel hivatalos a nemzeti parkba. A 32-es muri.

Nem éltem ezekben az időkben, elképzelni is nehéz, mi lehetett ott.

Anyáink, nagyanyáink meséiből hallottunk bizony olyat, hogy a Vörös Hadsereg, hogy “nem mehettünk utcára”, meg hogy a suttogás hazaárulás.

Megfélemlítések, leadni az állatod, termelni a közösbe, disznót csak engedéllyel vághatsz…

…és az emlékek, amik még ma is tartanak: Humanic, Mautner Ödön, a baba hintőpor, Orion rádió, Zwack, Nivea, Aspirin, malária, Vasedény és társaik.


Megyünk mi még Kárpátok bérceire tankkal?


Kapkodom a fejem és kérdezem: ez most biztos a múlt?
A plakátok mit üzennek nekünk?


Ha gondod van, menj orvoshoz. Vagy legalábbis kérdezzem meg kezelőorvosomat, gyógyszerészemet. Létezik ilyen? Egy plakát arra hív fel, hogy házasságkötés előtt menjek orvoshoz, hiszen sok bajtól meg tud óvni.
És rögtön alatta egy tusoló férfit látunk: “A tisztaság fél egészség!” felirattal.


Értem én, azt is, hogy magyar gyümölcsöt kell enni.

Meg hogy a sör nem folyékony kenyér, mint ahogy mondják…

…úgyhogy inkább együnk édességet…

…mert az legalább van.


Ekkor már I. Ferenc József császárunk is imádkozik értünk. Meggondoltan, megfontoltan.

Viszont az edényeinket adjuk már le – készpénzért cserébe – mert kell lőszernek! Hogy a munkánk gyümölcsét beolvasztva beleereszthessék más fejébe!


Jó, ez éppen nem volt ráírva. De a valóság ez. Az az edény, amiben teát főztünk, ellenségeink gyilkolására kellett.

Csak néhány lépés a múzeumban, és máris felébredtek a proletárok.


A kedves birkózó is helyett kapott a kiállításon, aki a modellt állta ezekhez a plakátokhoz. Újra kis élet került a fekete-piros, maszatos, roppant nagy betűk közé.


Tudom, hogy akik a plakátokat alkották is emberek… de továbbra is elgondolkodtat, hogy mit üzent a kor emberének?

Olvasta egyáltalán a köz népe? Akik írni, olvasni se tudtak – mert a háborúhoz miért is kellett volna?!

Néhány plakáttal odébb már a nők beszélnek egymáshoz.

Bizony, ez külön plakátot érdemelt. A nő beszél a nőhöz, míg a férfi teszi a dolgát. Lehetőleg jó szerszámmal.


Majd a jó munka jutalmaként kedvezményesen üdülhetünk, természetesen a Balaton partján.


Mikor kipihentünk mindent, jöhet Trianon.

“Nem engedjük” – mintha tudtunk volna mást.

De hős népünk nem adja fel! Lesz itt még béke is.


oszd meg!