Jogsiszerzés 30 felett

Nem kicsit kellemetlen élmény, tapasztalatból mondom

Harmicegynéhány évesen vágtam bele a jogosítványszerzés procedúrájába. Előtte főleg a belváros utcáit albérleteztem végig, nem annyira kellett. Aztán vidékre költöztem, gondoltam a gyereknek is jobb lesz… szóval nem lehetett tovább halogatni a dolgot. Buszozni csak nem fogok! Ráadásul a bérlet árából majdnem megtankolok.

Meg amúgy is! Apa kocsit hajt. Ezt nem veszem el a gyerektől.

A körülöttem izgatottan sorakozó 17 évesek gyanakodva méregették, ki ez a túlkoros tag. Annyira mondjuk nem voltam öreg, mint a néni, akiről életem legjobb jogsis sztoriját hallottam. Ő hetvenvalahány évesen vágott bele a nagy kalandba, aztán egy gyakorlati órán a volán mögött meghalt. Sikeres újraélesztés után végül megszerezte a papírt. Full respect!

A jogosítvány megszerzéséhez összegyűjtöttem minden fontos információt, legyek már képben. Az orvosi alkalmasságit nem állja a TB, lesz elmélet, elsősegélynyújtás és gyakorlat. Még egy KRESZ-teszt szoftvert is beszereztem. Tényleg nagyon rajta voltam az ügyön.

maxresdefault (3)

A legnagyobb gondot pécsiként a villamossal kapcsolatos okosságok jelentették. Bár Pécsett is van egy, de ott leginkább kávézni lehet, ráadásul egy rohadt nagy behajtani tilos tábla is segít az ügyben eligazodni.

A műszaki ismeretek megértése ezután már gyerekjáték. Mindenkiben ott rejtőzik kicsit az autószerelő.

Az elmélet bebiflázása után az elsőre sikerült vizsgák mámoros érzésével ültem be hatvan felé járó oktatóm mellé egy közepesen lerúgott Suzukiba. Rám nézett, és közölte, hogy indulhatunk. Miből gondolta, hogy tudok vezetni? Vagy most már mindenki úgy megy oda, hogy keni-vágja, csak le kell tudni a kötelezőt? Azt hittem, hogy ő az az ember, aki majd megtanítja. Ez a melója, vagy mi.

Lassan leesett neki, hogy ez nem az a szitu, úgyhogy egy megsemmisítő pillantás kíséretében elkezdte beavatásomat a gépjárművezetés titokzatos világába. “Nyomja meg a kuplungot!”. Ok, azt tudtam, hogy van ilyen, nem vagyok teljesen tudatlan. A gondot az jelentette, hogy fogalmam sem volt, melyik az. A gázpedált viszonylag hamar kizártam, maradt kettő, nekem meg épp két lábam volt rá szabadon, hogy mindkettőt benyomjam. Azt sem tudtam, mire való. “Nem tudja, melyik az?”, kérdezte, mire óvatosan azt feleltem, hogy volt róla szó, de ez így azért más. Izgulok, meg minden. “Hogy lehet azt nem tudni?”, fokozta a feszkót. Hát úgy, hogy még soha nem vezettem.

Valahogy végül letudtuk a rutinpályát.

A kedvencem az volt, amikor ellenőrizni kell a lámpákat. Ha egyedül vagyok, hogyan tudom a kocsi hátuljánál nézni, hogy kigyullad a féklámpa, miközben az autóban ülve taposom a pedált? Azt se tudtam követni, mivel mit kapcsolok. Idővel persze beég. Azt mondjuk még mindig nem értem, miért velem állíttatta be minden alkalommal a visszapillantót. Mert azt örökké eltekergette, mielőtt beszálltam a kocsiba.

Ezután a felütés után el tudod képzelni, milyen hangulatban zajlott a kötelező 30 tanóra, az 580km. Tanulóként amúgy sem egyszerű a forgalom ritmusát felvenni. Van a kocsin az a nagy T tábla, ami még ha rohadt ügyesen is csinálsz mindent, azt kommunikálja a forgalom többi résztvevőjének, hogy te egy előttük tetűsködő idióta vagy. Ez ellen nincs mit tenni. Az úton haladó kocsisor mindig kicsit a megengedett sebesség fölött nyomja, ami a te esetedben kizárt. Vesztes helyzetből indulsz.

A tükör gyakori nézegetése látványos hátrapillantások közepette bár rohadt idegesítő, de erősen ajánlott. Holttér, tudod. A vizsgabiztos is tudja. Ne parázz, ha lefulladsz! Nem kell nyomni a dudát, nem arra van, meg anyázni sem muszáj. Inkább koncentrálj csak a vezetésre higgadtan. Na ja!

jobbkez01

A jobbkéz-szabály megértése és betartása szintén sarkalatos pont. Nem annyira bonyolult, egyből megérti az ember, de akkora élesben a nyomás, hogy teljesen összezavarodsz tőle. Az egyik barátom feleségénél annyira beragadt ez a para, hogy máig csak kis ívben kanyarodva jut el mindenhova, hacsak nincs lámpa elsőbbségadás kötelező tábla nélkül.

Végül eljut az ember a vizsga napjáig. A vizsgabiztosról süt, hogy buktatni jött. Bekavar a gyalogosok “jól beazonosítható viselkedése” is. Végül valahogy mégis összejön. Megcsináltad! Az én oktatóm ezután jelezte, hogy jár az üveg ajándék whiskey. Mire? Arra, amit már kifizettem neki, vagy a folyamatos buzerálásra? Haver! Kaptál érte pénzt, emlékszel?

Mellesleg az “ajándék” potya pia nélkül is balesetmentesen vezetek évek óta. A nagy titok, hogy a friss papíroddal ülj a volán mögé, és tanuld meg élvezni a munkád gyümölcsét. Ha ezt az érzést elkapod, akkor szerezted meg a szükséges rutint. Szeresd meg, élvezd ki, mert a vezetés feelingje semmihez sem fogható!

oszd meg!