Interstellar

Interstellar – Csillagok között. Tudományos fantasztikum. Egy lehetséges forgatókönyv az emberiség számára.

A minap megtekintettem a pécsi Uránia moziban Christopher Nolan új filmjét. Az Interstellaról írok most pár szót. Megpróbálom ezt anélkül, hogy spoilerezném.

Light continues to echo three years after stellar outburst

Hosszú. Majd három óra. És jó. Remek ritmikája, dinamizmusa van. Annak ellenére, hogy nem pörgős. De kinek is hiányzik három óra idegbaj? A téma a csillagok meghódítása, ahogy az a címből már sejthető. Az óriási, fényes égi objektumok nagyon messze vannak. Ám ha találunk is féreglyukat, hogy emberi léptékkel is közlekedhessünk a csillagok közt, akkor azért még hosszú idő eljutni a legközelebbi ilyen átjáróig. Ezt jól érzékelteti a film. Az űrt és annak méreteit, hatalmasságát. Az időt, ami egyik fő szellemi szála a sztorinak. Ezért is áll jól a lassúság és gyorsaság váltakozása a mozinak.

A másik vonulat az emberi hozzáállás és reakció az embert, emberiséget érő kihívásokra. Mind a közösség, mind az egyén nézőpontjából előkerül ennek vizsgálata. Miként viszonyul az ember a magányhoz, a közösséghez, a kihívásokhoz és a felelősségtudathoz. És az időhöz. Ahány ember, talán annyi válasz. Komoly felkészültségű, tudós emberek közt is kérdéses, hogy egy adott pillanatban, az éppen aktuális – egész jövőnket befolyásoló  kérdésre ösztönből, érzelemből vagy tudatosan és átgondoltan adnak-e választ. A karakterek jók, a színészi alakítások engem javarészt meggyőztek.

Szintén fontos eleme a filmnek a mai kor fizikája. Az a része is, amit már tudósok bizonyítottak, és az a része is, amit csak sejtenek, kutatnak. A rendező hihetőségre és a pontosságra törekedett. Szerintem. Sok cikket, könyvet olvastam már kvantumos meg asztrofizikai témában. Azok segítettek megérteni egy-egy folyamatot, feltételezést vagy szituációt. Ám tizenéves lányom, aki még semmit sem tud az einsteini fizikáról, szintén jó élményekkel jött ki a moziból. Gondolkodtatónak és érthetőnek érezte a filmet.

Az Interstellar megjelenése és az effektek hangzása nagyon jó. Kép és hang ötös. A zene már más. Nekem más elképzeléseim vannak filmzenékre, nemcsak a szimfonikus irány a járható út. De ez csak az én véleményem. Ettől még jó az is, csak ha már a fantázia az egyik alapelem, akkor azt a zenére is ki lehetett volna terjeszteni. A teljes hanganyagot tekintve viszont csak jót szólhatok,  a zene, az atmoszféra és az effektek, valamint a csönd jó arányban vannak jelen. Ezek együtt kifejezetten elősegítik a film dinamikájának alakulását. Ehhez a ritmushoz elengedhetetlen a csönd. Ez nekem nagyon jól esett.

A mozi igazságtartalma 95%, a humorfaktora 75%, de ez már majdnem spoiler, úgyhogy befejezem.

Az Interstellar 2D-ben kerül a vászonra, de a sztoriban ennél több dimenzió van jelen.

 

http://pecsurania.hu/

oszd meg!