Így veri át a nézőt a Monsters: Sötét kontinens című “sci-fi”

Ez egy olyan szörnyes film, ami nem is szörnyes film

2010-ben megrendezte Gareth Edwards a Monsters-t elképesztően kevés pénzből. A speciális effekteket is ő csinálta, ami a végeredményt figyelembe véve legalább annyira zavarba ejtő, mint a szintén független District 9 esetében volt.

Egyszerű történet két emberről, akik átvágnakegy hatalmas szörnyektől hemzsegő fertőzött zónán valahol Amerikában. A szörnyek egyébként a föld terraformálására esküdtek fel, vagy mi. Szóval kell nekik a cucc, amit a bolygó rejt. Mivel volt karakterfejlődés, ami friss ötlettel párosult, és a megvalósítás is elég meggyőzőre sikeredett, működött a dolog.

Nem is kell nagyon csodálkozni, hogy a rendező most a Godzilla folytatásán dolgozik. Nem kizárt, hogy az övé lesz az első Star Wars spinoff is.

Ez lehet az oka, hogy a folytatást egy eddig csak sorozatokban jeleskedő fickó, Tom Green dirigálta. Nem is igazán folytatás. Bár a szörnyek ugyanazok, ezúttal a háború sújtotta Közel-Keleten járunk bő 10 évvel később. A lények most is elképesztően jól néznek ki, de nagyjából ennyiben ki is merül a film összes erénye.

Ezt a “valódi szörnyeteg az ember” sztorit amúgy is ezerszer láttuk már. Persze ettől még működhetne. Elég, ha a kölyökszörnnyel felturbózott kutyaviadalra gondolunk, ami szerintem veri a Korcs szerelmek idevágó jelenetét. Sajnos ez csak egy röpke pillanat a film közel két órájából.

Az sem túl nagy újdonság, amikor a szánkba rágják, hogy Amerika bárkit és bármit lebombáz bármikor. Főleg, ha az közel-keleti.

A film főcíme nagyon rendben van. A nyitójelenetben már meggyőz a végig hibátlanul teljesítő operatőr is. Aztán besoroznak ilyen Detroit külvárosbeli suttyókat, akik egy fájdalmasan hosszúra nyújtott kurvásdrogos búcsúéjszaka szekvencia után útra kelnek a frontra.

Az alsóbb társadalmi rétegből érkező főhős származása teljesen kihasználatlan marad, ráadásul a megváltozott világban úgy tűnik jottányit sem változott az emberiség gondolkodása. Hmm. Az meg tényleg mindennek a teteje, hogy a szörnyekről semmit sem tudunk meg. Homály fedi, hogy honnan jöttek, és a legrosszabb a céljuk ismeretének hiánya. Vagyis nem! Lesz rosszabb. A lényeg, hogy nem tudjuk meg, mit akarnak a mikezek.

A teljes franchise a monsters szóra van felhúzva, így joggal vár a néző szörnyeket. Az előzetes is tele van velük. Aztán elkezdődik egy új típusú katonás kliségyűjtemény, ahol minden patron indokolatlanul van elpuffogtatva. Ráadásul hol marad a szörnyes film? Ha egy Monsters címet viselő filmre váltok jegyet, aztán megnézem a Bombák földjén-t azzal az apró különbséggel, hogy a háttérben funkció nélküli kreatúrák téblábolnak, joggal érzem becsapva magam.

A szörnyek egy teljesen fölösleges és minden ellenállást nélkülöző közelharc kivételével tényleg csak a távolban balfaszkodnak. Nélkülük nagyjából ugyanaz lenne a film. A veszélyes sivatagban pár katona próbál megmenteni néhány másikat, miközben bajba kerülnek maguk is. Ennyi, csak néha látunk semmittevő lényeket. Arrgh!

Az egész mozi olyan, mintha lázadó telepeseket nyomnának le a Bolygó neve halál-ban, miközben a háttérben néha elfut egy alien, de nem öl, vagy ilyesmi, csak ott van. A katonák gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják őket. Mármint egy szörnyek ellen harcoló osztag egy szörnyes filmben!

A katonák azért mentek oda, ahol vannak, mert szörnyek ellen kell harcolniuk. Akkor? Miért nem teszik? Szinte nem is érintkeznek a lényekkel. Azok nem veszélyesek, kicsit sem fenyegetőek, igazából unalmasak, érdektelenek és tök fölöslegesek.

Mégis ők adják a filmben az egyetlen élményt. Lenyűgöző grafika, eredeti külső. Az, hogy Jordániában forgattak, szintén hozzátesz a hatáshoz, nagyon autentikus minden, rendesen elhiszed, hogy ott vannak, bár nem derül ki, hogy hol. Csak épp a szörnyes film marad el.

Készül a folytatás, amit ezek után kissé kevesebb lelkesedéssel várunk. Pedig a hihetetlen külsejű cuccok és lószerű ártalmatlan mutációik simán működnének egy jó filmben, de a jó film egyelőre még várat magára.

oszd meg!