“Hogy megtudd, mi van benned” – Kurt Vonnegut

Egy vén szivar levele gimnazistáknak 2006-ból

Kurt Vonnegut nem csak regényeiben és novelláiban képviselte a humanizmust, a humort és az emberséget, hanem híressé vált előadásaiban, beszédeiben, leveleiben -meg úgy általában az életében is.

Ez itt alább egy kevésbé ismert levele, és a sztori mögötte.

2006-ban a New York-i Xavier gimnázium (aminek valószínűleg semmi köze sincs az X Men-hez, de biztosat nem tudunk) diákjainak azt a feladatott adta irodalom órán a tanáruk, bizonyos Ms. Lockwood, hogy írjanak levelet kedvenc írójuknak, és kérjék meg, hogy látogassa meg az iskolát. Az osztály 5 tagja is Vonnegutot választotta levelének címzettjéül (ami szerintem igen jó ízlésre vall). Az valószínűleg meglepte a srácokat és a tanárnőt is, hogy Vonnegut válaszolt. A maga sajátos stílusában, és jó nagy adag szeretettel.

(Fordítás alatta.)

vonnegut_letter

Kedves Xavier High School, Ms. Lockwood, és Perin, McFeely, Batten, Maurer és Congiusta urak!

Köszönöm baráti leveleiket. Önök aztán tudják, hogy vidítsanak fel egy vén szivart (84) élete alkonyán! Nem vállalok többé nyilvános szereplést, mert mostanra leginkább egy leguánra hasonlítok.

Túlságosan sokat vagy bölcset amúgy sem mondhatnék Önöknek, csupán ennyit: gyakorolják a művészeteket, zenéljenek, énekeljenek, táncoljanak, színészkedjenek, rajzoljanak, fessenek, szobrászkodjanak, írjanak verset, fikciót, esszét vagy riportot! Mindegy, mennyire jól vagy rosszul teszik, nem számít, ha nem kapnak érte pénzt vagy nem jár érte hírnév. Csak a létrehozás tapasztalata számít, az, hogy megtudják, mi rejlik önökben, és hogy a lelkük növekedjék!

Komolyan! Úgy értem, kezdjék el azonnal, kezdjenek el alkotni és csinálják életük végéig. Rajzoljanak vicces vagy szép képet Ms. Lockwoodról és adják oda neki. Táncoljanak suli után hazafelé az utcán, énekeljenek a zuhany alatt, és így tovább, és így tovább. Rajzoljanak arcot a krumplipürébe. Játsszák el, hogy maguk a Drakula gróf.

Itt egy feladat mára, remélem, Ms. Lockwood majd jól megbünteti Önöket, ha nem teszik meg: írjanak hatsoros verset, mindegy, miről, csak rímeljen. Hogy ne legyen olyan egyszerű – háló nélkül a tenisz se az igazi -, csinálják olyan jóra, amennyire csak tudják. De ne mondják el senkinek. Ne mutassák meg senkinek, ne olvassák fel, se a barátnőiknek, se a szüleiknek, vagy akárkinek, még Ms. Lockwoodnak se. Oké?

Tépjék szét apró darabokra, és dobják a darabkákat egymástól távoli kukákba. Rá fognak jönni, hogy eddigre már bőségesen meg vannak jutalmazva a költeményért. Ott lesz az alkotás tapasztalata, egy csomó mindent tanulhatnak meg közben magukról, és növekszik a lelkük.

Isten áldja Önöket!

Kurt Vonnegut


Forrás: Letters of Note

oszd meg!