Híres rendezők reklámfilmjei 8 – Sergio Leone

A spagettiwestern találkozása a francia autógyártással

Hogy a nagy cégek reklámfilmjeik elkészítésére nagy rendezőket kérnek fel, ha tehetik, és szívesen fizetnek érte nagyobb összegeket, annak több oka van. A kevésbé fontos ok az, hogy a nagy rendező már bizonyított, tehát valószínűleg képes lesz összehozni egy működő kisfilmet. Hangulatteremtésben vagy történetmesélésben profi az illető, át tud adni egy üzenetet, vagyis el tud adni egy terméket.

A fontosabb ok az, hogy a híres rendező önmagában reklámértékkel bír. Ha a nézők a reklámot látva tudják, hogy azt a kedvenc rendezőjük csinálta, sokkal szívesebben vásárolják meg a cuccot. Ugyanezért játszatnak el híres színészekkel, modellekkel, sportolókkal reklámszerepeket, csak hát rendezők esetében egy fokkal neccesebb a helyzet, mert ők nem látszanak a képernyőn/vásznon.

Ma már könnyebb a helyzet, mert az interneten el lehet szórni infókat, fel lehet pörgetni a dolgot, egészen nyilvánvalóvá lehet tenni, hogy melyik reklám kinek a műve, és miért is kellene megnéznem azt. Pláne, hogy kezdenek elterjedni a kisfilm-hosszúságú reklámok, gyakran 9-10 perces rövidfilmeket kapunk, stáblistával meg minden. (Mint például a Guy Ritchie-féle Star.)

1985-ben még nem volt ez ennyire egyszerű feladat, a reklámspotoknak nem volt stáblistája. De vannak rendezők, akiknek nincs is szükségük rá, hogy odaírják a nevüket, mert elég egy-két másodpercet megnézned a filmből, és kapásból rávágod, hogy ki csinálta.

Sergio Leone stílusa például ilyen.

A legerősebb hangulatkeltő elem persze a zene – Ennio Morricone komponálta, természetesen. Aztán a nyersanyag se mindegy, a filmes technikának ugyancsak van egy olyan hangulata, ami semmi mással össze nem téveszthető, a filmkarccal és apró koszokkal együtt. A sárgás színvilág plusz egy pont. A beállítások és kameramozgások, mint például a hirtelen zoom (ami azóta annyira kiment a divatból, hogy leginkább csak akkor használják stíluselemként, ha vissza akarják idézni a korszakot, amikor még divat volt), és a vágás is a westernek akció- és párbaj-jeleneteit idézik, feszültség van bennük, erő. Nagyon menő.

Azt várnám még, hogy a kiszabadult erőgép, a Renault 18 diesel a végén belelovagol a lenyugvó napba, de persze enélkül is tökéletes az élmény. Nem kellett aláírni, így is mindenki tudta, hogy ugyanaz készítette az anyagot, akinek a Volt egyszer egy vadnyugatot, A jó, a rossz és a csúfot és a többi klasszikust köszönhetjük.

A reklámot egy évvel a Volt egyszer egy Amerika után készítette. 1986-ban még íróként és producerként részt vett a Troppo forte c. olasz vígjáték elkészítésében (ennek utolsó jelenetét ő is rendezte), de más filmbe már nem fogott bele 1989-ben bekövetkezett haláláig. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a Renault 18 volt Leone mester utolsó saját filmje.

 

oszd meg!