A hangszerek nem rendeltetésszerű használata

Felejtsd el, amit a zeneiskolában tanultál  (vagy amit azoktól láttál, akik a zeneiskolában tanultak)! Mutatunk valami egészen mást.

Megtanulni rendesen játszani egy hangszeren nem akármi. Egyrészt el kell sajátítani a megfelelő technikát, a dolgok hogyanját. Amikor aztán már nem kell azon gondolkoznod, hová nyúlj, hogy az a hang jöjjön ki az eszközből, amit szeretnél, na, valahonnan onnan kezdődik a zenélés.

Egy hangszerhez azonban nem csak a hagyományos módon lehet hozzányúlni. Vannak, akik saját technikát találnak ki maguknak, hogy olyasmit hozzanak ki a zeneszerszámból, amit előttük még senki. De legalábbis nem sokan.

Közülük mutatunk be néhány érdekeset.

 

A hangoló

A “tapping” egy létező gitártechnika (Eddy Van Halen találta ki állítólag), egy kicsit leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem pengetik a húrokat, hanem ujjbeggyel ráütnek. Alexis Hadefi ezt is csinálja, meg mellesleg ütőshangszernek használja a gitártestet (ez sem újdonság). Ezen kívül pedig még a hangolókulcsok tekergetésével is hozzáad a produkcióhoz. Az eredmény elég összetett, gondolom, erősen oda kell figyelni, kell a mozgáskoordináció, a koncentráltság, a rengeteg gyakorlat – mégis zene lesz belőle.

A Passionflower egyébként Jon Gomm szerzeménye. Az akkordok, ha valaki utána szeretné csinálni: C#, F, G#, D#, F/G, G#/A#

 

Lábgitár

Mark Goffeney kéz nélkül született – ám ez nem akadályozta meg abban, hogy megtanuljon hangszeren játszani. Ezt megpróbálják páran, és általában olyan hangszereket választanak, amik így is viszonylag könnyen megszólaltathatók (pl. a Def Leppard dobosának, Rick Allennek egy keze van). Mark azonban a gitárt választotta.

San Diegoban utcazenél, emellett basszistája-vokalistája a Big Toe (Nagylábujj) nevű zenekarnak.

Itt épp szólóban lép föl, a Wild Worldöt adja elő 2008-ban egy díjátadón.

 

Öt az egyhez

Gotye eddigi egyetlen slágere, a Somebody That I Used To Know annyira nagy sláger volt a maga idejében, hogy a csapból is ez folyt. Ennek megfelelően rengeteg feldolgozást is kapott, ezek közül az egyik legismertebb talán a Walk off the Earth feldolgozása, ahol öten játszanak ugyanazon a gitáron. Meg énekelni is tudnak, ráadásul.

 

Tizenkettő az egyhez

Ha egy gitárhoz nem is férnének hozzá tucatnyian, egy zongorával, ha nem is könnyen, de megoldható a dolog.

Albert Lavignac (1846–1916) zongoraművét Christoph Sischka dolgozta át tizenkét fősre (ő egyébként az egyike a zongoristáknak), címe: Galop-Marche à 12. Az előadás bekerült a rekordok könyvébe is, a “Legtöbb zongorista egy zongorán” kategóriában.

 

Csellómetál

A 2 Cellos nevű formáció nagy youtube-népszerűségnek örvend. Mert jók. Ez a hivatalos klipje a Thunderstruck feldolgozásuknak, minőségi darab: headbang a klasszikus koncerten.

Beatboxfuvola

Ha már úgyis a klasszikus és a modern zene keveredésénél tartunk, muszáj bedobnom nagy kedvencemet, Greg Patillót, egyikét a két legjobb beatbox-fuvolásnak. (A másik Nathan “Flutebox” Lee.) Greg képzett fuvolista, és amit beletesz az előadásába, az nagyon vidám szerintem. Azzal együtt, hogy baromira nehéz is lehet csinálni. (Arra viszont nem vagyok kíváncsi, mennyi nyálat önt ki a végén a hangszeréből.)

Greg Patillónak van egy együttese is, a Project Trio – eléggé szeretem.

 

Dubstepharmonika

Az utcai zeneművészet új irányokat keresgél (és találgat). Elég csak DubFX-re gondolni, vagy az egyre több beatboxosra. Közülük az egyik kiemelkedő arc Dave Crowe, végigturnézta fél Európát a produkciójával. A legjobb szerintem az, amit egy egyszerű szájharmonikával művel, szerintem ilyesmit nem lehet csinálni vele – de ő ezt valószínűleg jobban tudja.

 

Szóval én azt mondom, érdemes elhagyni néha a járt utat a járatlanért.

Ha láttál hasonlóan érdekeset, mutasd meg nekünk is!

 

oszd meg!