Farkasvakság

Látom-e azt, ami körülvesz? Avagy önismereti tréning egy lelőtt farkas kapcsán.

farki

Ritkán szoktam aktuális dolgokról írni. Bár ez valószínű nem igaz, mert mindenki azt kívánja közölni, ami éppen foglalkoztatja, tehát nagyon is aktuális számára.
Szóval az utóbbi napokban megjelent pár hír:

Megszökött egy farkas a pécsi állatkertből.

Még mindig keresik a szökött állatot.

Lelőtték a megszökött farkast.

Ez egy filmekkel is nagyrészt foglalkozó oldal, és nem tudom nem észrevenni, hogy ez a pár mondat egy remek akció-, kaland-, horror-, vagy katasztrófa-film váza is lehetne. Ez a producertől függ, hogy végül is melyik műfajt választja. Lehet, hogy a konkrét eset végül egy dokumentum film lesz…

A média nem véletlenül kapta fel ezt a sztorit. Mert jól jár vele. Ez az ősi félelmeinkre alapozó történet mélyen a tudatunkban és alatta hat. Ősember korunk óta kellett a farkasokkal küzdenünk. Hol menekültünk, hol megküzdöttünk, hol győztünk, hol vesztettünk. Hol meg kutyát csináltunk belőlük.

A farkas szimbólum

Egyes körökben, némely tetoválásokon a farkas a nyílt támadási szándék jele, az agresszióé.
Máshol a falkahűséget szimbolizálja. Nem olyan baráti hűség ez, mint amire egy kutyánál gondolnánk, inkább a falka a hangsúlyosabb ekkor. Egy kérdőjelek (és emiatt önálló gondolatok) nélküli feltétlen engedelmesség és alárendeltség a közösségnek. (Mondjuk emiatt lehetne akár a hangya is a jelkép. Ja, nem. Bocs. Egy hangyában nincs ott a titkos ambíció a falka csúcsára jutni.)
És vannak olyan esetek – az amerikai indián törzsek esetén – ahol egy viszonylag komplex szimbólum, sok jelentéssel:
A farkastól tanult meg az ember vadászni. Tőle tanulta meg a túlélés szabályait és tőle tanulta a társadalom szervezést is. (Mindezt az indián hit szerint kell értelmezni.) Tehát a farkas vadász és szervező és tanító is. Így a bölcselet szimbóluma is.
A farkas alapvetően sem nem rossz, sem nem jó. Egy élőlény a környezetünkben, akitől lehet tanulni, és nem árt vigyázni vele. Az amerikai őslakosok eszerint éltek. A harmóniát keresték a környezetükkel. (Így viszont ők a bölcs döntés szimbólumai.)

A döglött farkas, mint szimbólum

Véleményem szerint a döglött farkas alapvetően a sértettség és a diszharmónia szimbóluma. A pécsi eset akkora port kavart az országos közvéleményben, hogy megint csak a média jár vele jól. Újságokban, híradásokban, blogokban, televíziókban és rádiókban is hosszasan foglalkoznak az üggyel. A facebook korában már felbátorodtunk, és véleményünk van. Ezt el is mondjuk, le is írjuk, be is telefonálunk.

Miért kellett lelőni azt az állatot?

A farkasnak igenis joga van élni. Még a döglött farkasnak is. (Mondjuk – sokak szerint – a főnöknek, a szomszédnak meg a bevándorlóknak nem biztos.)
A döglött farkas igenis jó kifogás arra, hogy miért ne köszönjünk reggel a boltosnak, és miért is lehetünk újra sértettek, idegesek és ellenségesek. Mert azok vagyunk. Ha nem is mindhárom egyszerre, de valamelyik biztosan alapvető életérzés a mai Magyarországon. Sokunkban.
Az életünk nehéz, erre rosszul reagálunk és okokat keresünk. Hát most van.

Ez egy jó agymosás. Másra már nem is tudunk figyelni. Vakok vagyunk. Elfelejtjük a múltat és a jelent is.
Elfelejtjük azt is, hogy alig pár hete a farkasnál jóval szelídebbnek tartott kutyák a szomszédból átszökve széttéptek egy idős nénit a saját kertjében.
Most csak a döglött farkas létezik. Mást nem látunk.

 

És a végén mindig Machiavellinek van igaza.

Fotó: Cecilie Sønsteby

 

oszd meg!