Faltenyészet

Hogy mi az a faltenyészet? Azt nem tudom. Azt tudom, hogy nekem mit jelent.


faltenyészet kiállítás

1981

 

Május.
Ekkor én még csak kölyök voltam. Másfél hónapot kellett várnom egy nagy álmom beteljesülésére. Ezt azonban nem tudtam, csak titkon reméltem, hogy valaha bekövetkezik. Sejtelmem sem volt, hogy eljön a születésnapom, és megkapom ajándékba, azt amire nagyon nagyon vágytam: egy valódi, működő kisvasutat.

Mindig is elbűvölt a modellek és makettek világa. Örvényként szippantott be.
Ahogy rágondolok, megelevenedik előttem egy tátott szájú, gombszemű kisfiú képe. Magamat látom, elvarázsolva.
Hogy minden apró részletet láthassak, közel kellet bújnom. Szinte belemásztam a terepbe – a lelkemmel egész biztos. Nem kívülről néztem, hanem részese voltam. Az én világom volt. Amely él. És mozog. Irányíthattam benne a szerelvényeket, de a fák, a sziklák, a házak éppúgy élők voltak, mint az emberek és a vonatok. Történeteik voltak, feladataik, életük. Részei voltak egy tökéletes kis világnak. Az enyémnek.
Játékkatonáimat is bevontam a sztoriba, még csak az sem zavart, hogy nem ugyanabban a léptékben készültek. Ott volt a sziú indián, a haldokló kavboj meg a fehér gorilla is.

Mindeközben Szentendrén:
Az „összművészeti” főiskolai napok keretében építészhallgatók találták ki a FAL névvel ellátott koncepciót. Az esemény akkor, az akkori helyzetben elmaradt.
Aknai Tamás szavai szerint:

Kollégiumi szobákban formálódott a vállalkozás. A téglából valami nem épület jellegű, de technikailag az építéshez közelálló valamit kívántak létrehozni.
A kollégiumi életforma vitatott minőségét sejtető elszólás, amikor felvetődött az is, hogy talán éjszaka aludni is lehetne benne. Aztán azok az ötletek, hogy épületszobrok is legyenek, diadalív, vagy egy kápolnaszerű épület, aminek se ajtaja, se ablaka. Előjöttek az organikus építészetre történő utalások.

Aztán, egyszerre csak megjelent egy falnak az eszméje (Vincze László találta ki).
Mondták: legyen olyan, ami szétszedhető és a buli után majd elviszik.
Nyilvánvaló volt, hogy a kevés építőanyag egyszer csak elfogy. Akkor vetődött fel az a megoldás, hogy a falat bontással kell folytatni.

Bontás – építés – már-már Kassák jelszava: „Romboljatok, hogy építhessetek!” „Ha a tégla elfogy, építsük tovább úgy, hogy a végéről az elejére hordjuk, és elindul! Közben különböző formákat ölthet, szétágazik, majd újra egyesül.
A keskeny utcákban összezárul, megmagasodik és megnyúlik. A térre kifutva kiterebélyesedik és lelassul” – áll a későbbi szamizdatban.

Az ötletek így jöttek egymás után. Így alakult ki a „vándorló fal” gondolata. Az építés nyilvánvalóan több ember együttes, tervszerű és eredendően örömet szerző munkája.

Ami ezután következett, az a mozgó falkoncepciót összekeverte egy sor más ötlettel, ami az építőmunka, tervezés, a közösség mozgatása, bizonyos másodlagos üzenetek megtalálása közelében született. Előkerült az útra festés, a homlokzatfestés, a stációk kialakítása, az útvonalak megtervezése, stb.

A FAL nevű akcióról jóval később szereztem tudomást. 1998-ban építészként dolgoztam Borza Endre mellett. Ő mesélt róla. És így utólag már van személyes jelentése.

A nyolcvanas években nőttem fel, és fokozatosan tágult ki a világ számomra. A kisvasutamtól eljutottam egy másféle világba. Megismertem fizikai törvényszerűségeket, társadalmi mechanizmusokat, lelki összefüggéseket. És a szerelmet is.

Láthattam, hogy a vasfüggöny mögötti országoknak van egy egyszerű bája. Láthattam, hogy vannak problémák is. És láthattam, hogy azokra lehet megoldásokat keresni.
Erre az időszakra tehető a lengyel szolidaritási mozgalom kiteljesedése is, egy újabb megoldáskeresés a problémáinkra. Egy szellemi és energia képződmény a vasfüggöny mögött – ami az egész társadalomra, sőt a szocialista blokk más országaira is erős kihatással volt. És a kultúrára is. Nekem ez a 1981-es FAL. A faltenyészet születése:

1998

 

Ez már más történet. Ebben részt is vettem. Cipeltem a téglákat. Sört ittam az utcán, pihenés gyanánt. És jól éreztem magam. Ez maga volt a szabadság.

A volt középiskolai történelem- és irodalomtanárom szavai sokszor csengenek föl fülemben:  „Ne lopják Isten szent napját!”
Aznap nem loptuk. Történt valami olyan, ami előtte nem.

Véleményem szerint az efféle dolgok nem történnek csak úgy maguktól. A lehetőség – időben és térben – csak lehetőség. Van egy szövete, vagy burka, vagy valamiféle magja a dolognak. Egy szellemi energiákból álló lényege, melyet akár léleknek is nevezhetnék. Ha ez összeáll, akkor ez vonzza be a mi kis 3D világunkban végbemenő történéseket.

Falak vándoroltak négy ponttól a főtér felé. Emberek építették és bontották a falat, közben folyamatosan közeledtek a cél irányába. Képzőművészek, színészek, irodalmárok, építészek akciója volt ez, és az utca emberéé. Amit 1981-ben csak terveztek, az 1998-ban meg is valósult. Előre kitalált keretek között spontán történések. Improvizáció. Akció-jazz.

A világ talán előrefelé halad. A vasfüggöny leomlott, beköszöntött a szabadság korszaka. Ünnepi hangulat, ezredforduló-várás. Egy picit talán euforikus volt ez a korszak. Végül is csak azt történt, ami természetes: emberek közösen használták a közterületeket. Ez volt a faltenyészet.

No, de elég már a nosztalgiából.

Ma más világ van. Válság. Sőt, világválság. Meg internet. Túlterhelés reklámokból, ajánlatokból, életmódjavaslatokból. Manapság öt percenként számon kérik a boldogságomat.
A közösségi élet az utcákról, terekről áttevődött a virtuális térbe. Sokunk már csak a mobilján és a facebook profilján keresztül él. Jó esetben a saját nevén. A szívdobbanások, a pulzus gigahertzben mérhető. Meg a lájkok számában.
Már nem a gyerekkori vasútmodell világában élünk. Felnőttünk. Szembesültünk. Csalódtunk?
Ha nem tetszik a valóság, keresünk egy virtuálisat. Praktikusabb, mint a kisvasút. Elfér egy mobilban.

Azonban maradt még egy kérdés:

2014

 

Mit jelent 2014-ben a faltenyészet?

Gyere el és megtudjuk. Keresd meg a TE elveszett világodat. Keresd meg újra a varázslatot.

Pécs belvárosa, 2014 november 3. Hétfő.
Esőnap nincs.

Fotó: Pál Zoltán

Kiemelt kép: helle-belle@flickr

oszd meg!