…és a végén az egészet elosztjuk nullával – A zéró elmélet

“A zérónak 100%-nak kell lennie. Sok szerencsét!”

Nem hiszem, hogy Terry Gilliamnek célja volna, hogy világos és mindenki által tökéletesen érthető, egyértelmű üzenetet közvetítsen a filmjeivel, úgy általában. Még ha eleinte (Időbanditák, Brazil, 12 majom) tisztábban és világosabban is fogalmazott (már legalábbis ahhoz képest), a Tideland és a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma már azért sokakat összezavarhatott. Engem is. Ebbe a sorba állt be következő lételméleti sci-fije, A zéró elmélet is.

Ezzel együtt sokféleképpen izgalmas kísérlet ez.

zero1
Virtuális valóság piros manóruhában egy kiégett templom közepén

A sztori röviden ennyi: az erősen pszichotikus számítógépzseni, Qohen Leth (Christoph Waltz) megbízójától, a Vezetőségtől (Matt Damon) azt a feladatot kapja, hogy kiderítse, mi az élet értelme – vagy ha nincs értelme, akkor azt. Mindezt főleg matematikai úton. A magányosan, otthonában dolgozó Leth egyre közelebb kerül a megoldáshoz, de az mintha mégis elérhetetlen maradna számára, minden igyekezete ellenére. Aztán megjelennek az életében különböző figurák, hogy a munkáját segítsék. A közvetlen főnöke (David Thewlis) igyekszik motiválni, többek közt egy csajjal (Mélanie Thierry), és a Vezetőség csodagyerek fia, az eléggé tiszteletlen Bob (aki mindenki mást is Bobnak hív) is beugrik néha segíteni (Lucas Hedges). Ja, és van egy digitális pszichológusa is (Tilda Swinton). Mindeközben Qohen Leth egy titokzatos telefonhívásra vár, amiről azt gondolja, meg fogja változtatni az életét.

zero7

Kicsit olyan, mintha Aronofsky \pi-jét leöntötte volna Gilliam a saját fantáziáival, megszórta volna egy csomó ötlettel, és nyakon öntötte volna az egészet valami emberivel. (És aztán jól összerázta volna az egészet, hogy a végén teljes legyen a zűrzavar.)

Mert látványban persze rohadt erős. Szóval olyan nagyon Gilliames. Zsúfolt, részletgazdag, tele vizuális geggel. Olyan, hogy ha ismered a rendező munkásságát, egyetlen képből megmondod, hogy ezt is ő csinálta. Gyakorlatilag bármelyik képből.

A felépített jövőbeli világ fura keveréke a túl színes és nagyon neon tokiói forgatagnak és az 1984-nek. Az utcán fullasztó reklámcunami, szemét és egy rakás (egyszemélyes) Smart kisautó, az otthon pedig alaposan bekamerázva, még a feszület mögül is piros LED villog. (Azt sose értettem, hogy a rejtett kamerákra minek LED, de ez most más kérdés.) A falon hatalmas molinó a Vezetőségről, rajta a felirat: Mindent ellenőrzés alatt tartunk!

zero5
A munkahely is inkább hi-tech játékteremre hasonlít

Mindezzel erős kontrasztban áll a főszereplő, Qohen személyisége. A tehetséges adatfeldolgozó, akinek már a neve is olyan, mintha véletlenül ráültél volna a billentyűzetre. Pontosabban nem is egyszerű adatfeldolgozó, hiszen saját élettel rendelkező ezoterikus adatokkal dolgozik – bármit is jelentsen ez. Ő egy romos templomban rendezkedett be (a szenteltvíztartóban mosogat, meg ilyesmi), inkább kerüli az embereket, ha teheti. Majdhogynem fizikai fájdalmat okoz neki, ha ki kell mennie az utcára. Egész életében egy bizonyos telefonhívásra vár, amiről ő maga sem tudja, hogy pontosan mit jelent, ki fogja hívni és mit fog mondani, de attól retteg, hogy lemarad róla. Talán a hívás célt adhat az életének.

Eközben magáról egyes szám harmadik személyben beszél (“haldoklunk”), hogy ezzel enyhítse a magányosságát. Vagy hogy eltávolodjon magától.

Christoph Waltz nagyon jó színész, ezt talán mondanom sem kell.

A többi karakter is meglehetősen fura, természetesen. Az például, hogy Matt Damon játssza a Vezetőséget, már eleve elég fura választás volt szerintem, mégis működni látszik. A lány nem csak szép, de egy amolyan jövőbeli Live Jasmin oldalon is aktív, és érzései is vannak. A csodagyerek Bob pedig nemcsak pofátlan zseni, de barátnak sem utolsó. És így tovább. Nem túl egysíkú, de mégse túlságosan bonyolult karakterek. És nem is teljesen szokatlanok. Szóval nem tőlük válik zavarossá a történet.

zero6
Tilos, tilos, tilos…

Hanem inkább attól, hogy miről is szól ez az egész. Az élet értelméről, avagy értelmetlenségéről…? Ez egy olyan kérdés, amit már a Galaxis útikalauzban se sikerült normálisan feltennie egy nálunk jóval értelmesebb civilizációnak (és ott aztán kiderült az is, hogy a kérdés és a válasz nem is fér meg együtt egy univerzumban). És hogy mi köze ennek a Zéró elmélethez? Hogyan lehet matematikailag bizonyítani ilyesmit? Vagy, ha nem számokkal, hanem ezoterikus természetű adatokkal dolgoznak, az mi a francot jelent? (Ráadásul komplikált 3D elméleti modell segítségével igyekeznek megoldani a lételméleti kérdést, ahol a kockák mindenféle egyenletek részleteit jelentik, és az operátor egy kontrollerrel irányítja azt – mintha csak mélyen belemerülne valami élvezhetetlenül bonyolult számítógépes játékba.)

zero3
“Az eltérés mértéke nem engedélyezett!”

Na meg mi az a Zéró elmélet egyáltalán? Megoldható-e, vagy eleve fölösleges próbálkozni vele? Hogyan érheti el a zéró a 100%-ot, és mit jelent, ha eléri?

És mit jelent, ha nem éri el?

És ki az, aki telefonál? És mit változtathat meg az a hívás? És mi van, ha épp nincs otthon senki, hogy felvegye a kagylót?

És érdekes-e mindez egyáltalán, bármilyen szempontból…?

Vagy a szerelem, a barátság, a vágyak és az érzések felülírják-e mindezeket a kérdéseket?

Hát, ezekre egyértelmű választ nem ad a film – legalábbis nekem nem adott. Holott valamiféle végkifejlet azért van, és biztos lesz, aki ebből le is veszi a lényeget (és biztos lesznek mások is, akik tökre máshogy fogják érteni (és megint mások, akik szerint semmi értelme az egésznek (és olyanok, akik szerint pont ez a lényeg, hogy semmi értelme (és olyanok, akik meg ebben az értelmetlenségben találják meg az értelmet (és így tovább))))).

Ami engem illet, egy barátom mondása jutott eszembe a film kapcsán, miszerint: “Minek mindig megfejtést keresni? Nem élvezhetnénk egy kicsit magát a problémát?”

Ha kíváncsi vagy rá, a film az Apolló Moziban épp műsoron van.

A zéró elmélet // The Zero Theorem (2013)

Rendezte: Terry Gilliam

Forgatókönyv: Pat Rushin

Főbb szerepekben:  Christoph WaltzMatt DamonMélanie ThierryTilda SwintonLucas HedgesDavid Thewlis

 

oszd meg!