És te mikor forgatod le a saját filmedet?

Mert a kérdés leginkább a “mikor”- a “hogyan” meg a “miből” nem lehet akadály.

Szereted a filmeket?

Eszedbe jutott már, hogy forgass egyet?

Van rengeteg jobbnál jobb ötleted hozzá? Esetleg kész forgatókönyv van a fejedben?

Akkor, mégis, mire vársz?


 

Ami általában megvan

Nem, az sajnos nem a hozzáértés.

Előbb-utóbb mindannyiunknál, akik szeretjük a filmeket, eljön az a pont, hogy “te, figyu haver, kéne forgatni egy mozit, nem?” Amire persze a haver helyesel, mert alaposan végiggondolja, és ő is belátja észérvek alapján, hogy tényleg kéne. (Vagy inkább nála is eljön ez a bizonyos pont.) És ugyan előfordul, sőt, tök természetes, hogy rengeteg film, meg werkfilm és esetleg filmkritika megnézése után elhisszük, hogy simán képesek vagyunk rá, ez azonban nem így megy. Ugyanúgy nem, ahogy focizni se tanulunk meg attól, hogy végignézünk egy fociVB-t, és műteni se állnánk neki, ha megnéztünk egy pár évadot a Vészhelyzetből. Még ha nagy is a kísértés. Ahogy erősek se leszünk, ha megnézünk egy adrenalinpörgető akciófilmet.

(A Hardcore Henry eszement ötlet – a rendező saját videoklipjének továbbgondolása, FPS akció, kizárólag GoProval felvéve -, a pénz egy részét közösségi finanszírozásból szedték össze a filmhez. Mivel az ötlet nagyon eszement, megtalálta a támogatóit, gyorsan összejött a zsé, és mostanra elkészült a nagyjátékfilm. Nem kimondottan a sztori bonyolultsága az erőssége, viszont azt mondják, pont olyan, amilyennek a trailer alapján kinéz. Az pedig pont elég.)

Hiába érezzük úgy, hogy képesek lennénk rá, a szakértelem nem száll belénk csak úgy.

Ami viszont általában megvan, az a kezdeti lelkesedés. Ez felülírja a logikus gondolkodás képességét bennünk, ami jó. Ha ugyanis végiggondolnánk, hogy mennyi energiabefektetést igényel egy film, akár rövidfilm elkészítése, pláne úgy, hogy a megfelelő szakmai tapasztalat is hiányzik – tehát annak megszerzése külön energiabefektetést igényel -, és hogy ebből a sok melóból mennyi lehet a bulis rész, és mennyi a többi, valószínűleg legyintenénk és mennénk tovább, hogy csinálják inkább azok, akiknek nincs jobb dolguk. Viszont a lelkesedés segítségével mindezen egy laza mozdulattal átugorhatunk, hogy az ésszerűség ne akadályozzon feleslegesen. A racionalitás túl van értékelve.

Szóval a kezdeti lelkesedés. Ebből ki lehet indulni.

És itt hangsúlyoznám, hogy szerintem ez csak kiindulni elég. Ha tényleg filmet akarsz csinálni, önmagában kevés lesz. Ahhoz, hogy végig kitarts, több üzemanyag kell a gépezet motorjába. Ez max. a gyújtás beindítására elég.


 

Ami hiányzik

Az leginkább a hozzáértés, igen. Ami meg nem baj, sőt, ez az alapállapot! Mindenki – de tényleg mindenki – úgy születik, hogy se forgatókönyvet írni nem tud még, se kamerát kezelni, de még vágni sem. Keress egy újszülöttet, adj neki egy kamerát, és meglátod!

Sőt, továbbmegyek. Az eszközök birtoklásától se leszel még szakértő. Pedig ez gyakori tévhit. Attól, hogy van egy kamerád (fényképezőgéped, kamerás telefonod), még nem fogod tudni, melyik plánnak mi az üzenete, milyen kameramozgást milyen helyzetben alkalmazz és így tovább. Attól, hogy letöltöttél egy vágószoftvert, még nem fogsz tudni képek váltogatásával elmesélni egy történetet. Attól, hogy van egy jó sztorid, még nem rendelkezel a dramaturgia fegyvertárával, nem biztos, hogy el tudod úgy mesélni, hogy az bárkit is lázba hozzon. (Anyukádon kívül, aki természeténél fogva rajongód lesz, nyilván.)

Két lehetőséged biztosan van itt. De inkább hármat mondok. Meg egy negyediket, azt csak úgy általánosságban. És az összes többi lehetőségre mondok egy még általánosabb ötödiket, azt már tényleg teljesen fölöslegesen.

1. Nem látod be mindezt, és nekiállsz a rendelkezésre álló eszközökkel és a tapasztalat teljes hiányával, puszta lelkesedésből (vagy makacsságból, vagy lázadásból, vagy világhírnévre való törekvésből, vagy bármilyen indíttatásból) írni, forgatni, szerepelni, vágni. Ennek az eredménye jó eséllyel egy amatőr, hibáktól hemzsegő, mások számára jobbára nézhetetlen mozi lesz. Ami tök oké – ha nem kényszerítesz rá másokat, hogy megnézzék, és nem várod el anyukádon kívül senkitől, hogy rajongjon érte.

1/a Miután megcsináltad, és pár hét múlva elmúlik a kezdeti örömöd, és képes vagy úgy végignézni, mintha nem te csináltad volna, látni fogod a hibáit, és tanulhatsz belőle.

1/b Persze benne is ragadhatsz, és egy életet leélhetsz úgy, hogy azt hiszed, amit csináltál, az tökéletes, és mindenki más hülye. A legtöbben ezt az utat szokták választani. Ez is teljesen vállalható út, sok barátot biztos nem szerzel vele, de legalább az énképed gazdagodik egy kicsivel. Fenntartani a képet sok melóba fog kerülni, amit ugyancsak fordíthatnál izgalmasabb dolgokra (pl. megtanulhatnál filmezni), de a te energiád, a te döntésed.

2. A másik, hogy belátod, nem vagy felkészülve, és nekiállsz tanulni. Szerencsédre pont a XXI. században élsz, ahol minden elméleti tudás néhány kattintásra van csak tőled. Ez önmagában nem elég ugyan, de alapozásnak megteszi. Végül úgyis a gyakorlatban fogod megtanulni, mit tudsz, akarsz használni az elméletből, és hogy hogyan. Az elmélet viszont segíthet, adhat támpontokat, szemszögeket, rendszerbe foglal, ilyesmi. Az biztos, hogy a tanulás folyamata nem megúszható. Valamint soha nem ér véget. A kezdeti lelkesedés idáig már nem fog tudni elérni – benne is van a nevében, hogy kezdeti, ez meg folyamatos, tehát eleve, fogalmilag nem érhet el ide -, úgyhogy másfajta üzemanyagra lesz szükséged, ha tovább akarod vinni. Ez lehet például a kíváncsiság, az izgi. Vagy egy kitűzött cél, mondjuk jelen esetben egy film, amit tényleg jól akarsz megcsinálni. Vagy egy hitel, amit a kamera megvásárlására vettél fel, és vissza kell fizetned a film bevételeiből. Akármi jó, ami feszültséggel jár.

3. Keresel olyan embereket, akik rendelkeznek szakértelemmel. Akár egy kis stúdiót, elég sok van belőlük ma már. De a neten, megfelelő oldalakon rengeteg szabadúszó művészt találsz, akik boldogan vesznek részt ilyen izgalmas projektekben. Biztos olyanok is vannak, akikkel pont megtalálod a közös hangot. A részedről a munka akkor sem úszható meg (minek is akarnád megúszni? az teljesen hülyeség), csak más formát ölt: a humán erőforrást kell tudnod összegyűjteni és irányítani, és/vagy együttműködni velük, ha azt akarod, hogy működjön a gépezet.

4. Meglátod, hogy azanyja, ez tényleg sok energiával jár, szart meg nem akarsz csinálni, összegzel fejben, és arra a döntésre jutsz, hogy mégse akarsz filmet forgatni, inkább maradsz műélvező, mint alkotó, és az energiádat másba forgatod, például családot alapítasz vagy fákat ültetsz vagy túrákat szervezel vagy ilyesmi.

5. Bármi egyéb, ami az előző 4-be nem fér bele.

(A True Skin c. rövidet az N10N stúdió készítette néhány évvel ezelőtt, és nagy karriert futott be. Egy ideig úgy volt, hogy a Warner nagyjátékfilmet csinál belőle, de nem. Azóta rátalált az Amazon, és most úgy áll a helyzet, hogy sorozat készül az ötletből. Amihez az eredeti rövidfilm  vizuális trükkjeit gyártó Opticflavor csinálja majd a VFX-et. Azér’ ez valami.)


 

Eszközök

Mondhatnád, hogy persze, oké, szeretnél filmet csinálni, tényleg, de igazán tényleg, csak hát honnan szerezzél profi eszközöket hozzá, az rengetegbe kerül, meg minden. Amire azt mondanám, hogy szerintem kifogásokat keresel, nem megoldásokat. Vagyis nem szeretnél filmet csinálni, csak úgy szeretnél csinálni, mint aki filmet szeretne csinálni. Az is egy jó játék, csak hasznosabban is eltölthetnéd az idődet szerintem.

Ha valaki valamit akar, akkor megtalálja az utat is hozzá. Ha pedig nem találod meg az utat, nem is akartad igazán. A döntés akkor válik valódi döntéssé, ha tettel jár, addig legfeljebb csak szándék, vagy álmodozás, vagy ilyesmi.

Már 1999-ben csináltak filmet amatőr videókamerákkal (The Blair Witch Project), csak egy jó ötlet kellett hozzá. Az ötlet olyan jó volt, hogy minden befektetett dollár tízezerszeresen térült meg. ’99 óta pedig hol tart már a tudomány… mindenki zsebében van minimum HD-felbontásra képes szerkezet, bár telefonnak hívják. Ha azt hiszed, ezzel nem lehet letolni egy filmet, tévedsz.

(Ez itt a Tangerine c. film trailere – két transznemű egy strici nyomában Los Angelesben -, amit kizárólag iPhone5s-sel forgattak. Ez nem csak azt jelenti, hogy egy transzneműekről szóló film is lehet érdekes, hanem azt is, hogy nincs több kifogás, technikai akadály, a filmkészítés lehetősége mára majdnem mindenki számára nyitva van!)

És akkor még nem beszéltünk a fényképezőgépekben és azok különböző optikáiban rejlő lehetőségekről, a GoPro-ról és azok testvérkéiről, a lassan minden háztartásban alapfelszereltség drónokról, az animációról és egyéb mozgóképes technikákról és így tovább. Fantázia kérdése, hogy oldod meg, ha akarod, megoldod.

Mondhatnád, hogy nem csak kamera kell, és persze hogy nem. Egy csomó más is kell, színészek, lámpák, díszletek, vágócucc, effektek, és így tovább. És még mindig azt mondom, hogy ha akarod, teszel érte, megtalálod a módját. Nem akarok tippeket adni, de vágószoftverből pl. van sok ingyenes. Persze, nem tud olyan sok trükköt, mint egy menő profi program, de ha azt nézed, az ingyenséghez képest minden egyes funkciója ajándék a számodra. Egyébként pedig nem biztos, hogy a trükköktől lesz jó egy film, sőt. Van az a fajta film is, de azért nagyon nem mind.

Még 3D modellező programból is van ingyenes.

(A Blender – egy Open Source 3D program – rendermotorjához, a Cycles-hez készült hivatalos 2015-ös demo reel. Csak hogy lásd, hogy attól, hogy valamiért nem kérnek pénzt, még lehet jó.)


 

Oké, és a pénz?

Tegyük fel, hogy a pénz is energia. Akárcsak az idő, amit beletolsz egy ilyen projektbe. Hiszen amíg filmkészítéssel foglalkozol, addig nem mást csinálsz. Meg ha komolyabban gondolod, valamennyit úgyis kell költened rá. És ha elkap a gépszíj, látni fogod, hogy ezt-azt mindig lehet fejleszteni, az eszközparkodon is, meg tanulnivaló is lesz mindig.

Vagy ha úgy döntesz, megoldod pénz nélkül, akkor pedig rengeteg idődbe, zsákutcába fog kerülni, mire kitalálod, kisakkozod, hogyan lehetséges ezt megoldani.

És hát az se biztos (sőt!), hogy meg fog térülni az, amit befektetsz, szóval nem biztos, hogy úgy működik a dolog, hogy csinálsz egy filmet, aztán meggazdagszol.

Két dolgot mondanék. Egyet a korról, amiben élünk, egyet meg általánosan, de ez lesz a keményebb dió.

Egyrészt szerencsére a XXI. században élsz, az indiegogo, a kickstarter és barátaik korában. Ha fel tudod kelteni az érdeklődést az ötletedre – és képes vagy elmondani, hogy miért szánjon rá a közönség pénzt -, simán össze tudsz szedni annyit, amennyire szükséged van. Ezt onnan tudom, hogy már többen megcsinálták. Ha azt gondolnád, hogy ez könnyű pénzkereseti lehetőség, óriásit tévedsz, ha komolyan veszed, rengeteg munkával jár összerakni egy kampányt. És a közösség sem tejesen hülye – habár azért sokszor könnyen megvezethető, de mindent nem vesz be -, ha nem érzik magukénak a prezentációdat, ha nem látják benne az értéket, nem fognak ingyenpénzt osztogatni érte. Szóval nem elég, hogy neked magadnak hinned kell abban, amit készítesz (mert ha te nem hiszel benne, prezentálni se fogod tudni úgy, hogy a többiek lássák, hogy neked tényleg fontos), hanem még meg is kell tudnod mutatni a közönségnek, mennyire. És el kell tudnod juttatni hozzájuk. Komoly munka ez – ami ugyancsak tanulható. Bár ez még mindig nem a filmezés konkrétan, mostanában egyre inkább hozzátartozik a folyamathoz, pláne rövidfilmeknél.

Ez egyébként előszűrőnek sem rossz. Ha összeraksz egy trailert, vagy akár csak egy storyboardot, és el is tudod érni, hogy sokan megnézzék, és még érthetően és érdekesen is sikerült előadnod nekik, rövid úton ki fog derülni, hogy érdemes-e leforgatni, lenne-e közönsége – vagyis elég érdekes-e az üzeneted a nagyvilág számára, vagy olyan témára találtál-e rá, ami épp mozgatja a közvéleményt. Ha adnak rá pénzt, akkor látnak benne valamit. Ha nem, nem.

A másik. Elég idős vagy már hozzá, hogy megtudd (hisz mennyi szöveget elolvastál már, hogy eljuss idáig, ez feltételez némi türelmet és érdeklődést, ami meg feltételez egy életkort), hogy befektetés nélkül nincs eredmény. Sose. Ha hiszel az ingyenpénzben, ha azt hiszed, munka nélkül létrehozhatsz bármit is, ha azt hiszed, áldozat nélkül juthatsz fejlődéshez, akkor bizony – az emberiség néhány évezredes története alapján legalábbis – tévedsz.

Ha jobban belegondolsz, és egy kicsit szélesebb perspektívát nézel, láthatod, hogy tök jó, hogy ez így van. Sőt, szükségszerű. Mondom, miért.

Rendelkezel most bizonyos mennyiségű energiaforrással, pénzzel, szabadidővel (miért, van olyan idő, ami nem szabad? – jó, ezt majd máskor megbeszéljük), eszközökkel, tudásanyaggal, elképzeléssel, ötlettel, tervekkel, és így tovább. Ha úgy tetszik, készen vagy: az a valaki, aki most te vagy, az így teljes. Van egy valaki, aki pont ennyi energiával, tudással, satöbbivel rendelkezik, ez vagy te. Egy teljes, zárt rendszer, ha úgy tetszik. Más szóval: ember. És ez az ember jelenleg nem képes megcsinálni egy filmet. (Oké, nem konkrétan rólad beszélek, hanem egy általános, kitalált emberről, aki jelen állapotában nem képes megcsinálni egy filmet. Csak akkor szól ez a példa rólad, ha akarod.)

Ahhoz, hogy képes legyél filmet készíteni, változnod kell. Sőt, nem csak változni, hanem fejlődni. Ahhoz, hogy megszerezd a szükséges szakértelmet, tapasztalatot, partnereket, támogatást, szépérzéket, arányérzéket (ez lehet, hogy ugyanaz, mint a szépérzék, nem tudom), hogy meg tudd fogalmazni, amit mondani szeretnél, hogy meglásd, mi foglalkoztatja a világot éppen, satöbbi, szóval mindahhoz, ami ahhoz kell, hogy képessé válj filmet készíteni, mármint nézhető filmet, ahhoz valamit ki kell raknod a zárt rendszeredből, hogy ezek beleférjenek. Ha csak arra gondolsz, hogy ha eszedbe jut egy jobb cím a filmednek, a korábbi ötletedet ki kell dobnod. De ha kicsit komolyabban nézed, ha elvégzel egy filmes iskolát, vagy végignézel negyven tutoriált, vagy nekiállsz megírni és újraírni és újraírni és újraírni a forgatókönyvedet (és aztán újraírni (és újraírni)), az mind-mind energiabefektetés. Kiadsz a rendszeredből dolgokat, hogy a helyükre új dolgok kerüljenek. Tapasztalatok, információk, készségek.

Az áldozat még ahhoz is hozzásegít, hogy fenntartsd azt a feszkót, amit a kezdeti lelkesedés beindított, és ami kelleni fog, hogy végigvigyél egy akkora projektet, mint egy filmkészítés. Extrém a példa, de például ha összeszeded minden megtakarított pénzed, és veszel egy profi kamerát (tehát áldozol az ügy érdekében), rohadtul akarni fogod azt a filmet, nagyon is számítani fog, hogy mi lesz vele, hisz minden pénzedet beleraktad. Hajlandó leszel megtanulni kezelni azt a kamerát, megtanulni a világítást, olyan embereket keresel magad köré, akik szintén komolyan gondolják ezt az egészet, merthogy te komolyan veszed, kiállsz érte, és így tovább. (Vagy feladod, eladod a kamerát, levezeted a feszültséget panaszkodással és sörrel, és igyekszel elfelejteni az egészet – ami persze nem fog sikerülni. Ehelyett akár végig is küldheted a dolgot, nem?)

(A Code8 készítői, Jeff Chan és csapata elég sok energiát tolt bele ebbe a projektbe már eddig is, hogy létrehozzanak egy 10perces sci-fi shortot. Komoly stáb dolgozott rajta, jó sok munkájuk fekszik benne. Amit elértek, az már most elég nagy dolog, és ezt a sok munkát mind azért tették bele, hogy még több munkát tehessenek egy egész estés játékfilm elkészítésébe. Úgy tűnik, a potenciális nézők rákaptak, jelenleg kb. 360%-os a film finanszírozása az indiegogo-n, és még van vissza pár nap a kampányból. Nem tilos tanulni belőle.)


Szóval, mire vársz?

Ha épp érzed magadban a kezdeti lelkesedést, vagy megtalálod magadban egy jó film (-sorozat, rövidfilm, animáció, akármi) megnézése után, és úgy döntesz, hogy végignyomod, igazából szerintem saját magadon kívül senki nem tarthat vissza, hogy megcsináld a saját filmedet.

Csak ne felejtsd el, hogy nem lesz egyszerű, sőt, nagyon nem lesz egyszerű.

Ugyanakkor két előnye minimum lehet a dolognak. Ha nem több.

Egyrészt te magad fejlődhetsz menet közben, sokat, nagyon sokat, akár egészen váratlan területeken is. Mittudomén, egyszer csak felfedezed magadban az empátiát, vagy a kitartást, vagy hogy igazából érdekel a zeneszerzés, és kipróbálod magad, és beletanulsz – bármi előfordulhat. És bármi elő is fordul.

Másrészt meg végül csak lenne egy filmed, amivel adhatsz magadból valamit másik embereknek – tehát olyan embereknek, akik nem te vagy. Az már több, mint amire jelenleg a világon élők közül a legtöbben képesek vagy hajlandóak. Hogy mit adsz, az se mindegy teljesen persze, de ha végigcsinálsz egy ilyen komoly folyamatot, és ráadásul közben fejlődsz is, nehezen tudom elképzelni, hogy ne valami tényleg értékes dolgot adnál át a végén azoknak, akik nyitottak rád.

(Ez itt a Vice sztorija két srácról, akik annyira szerették az Indiana Jones: Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmet, hogy újraforgatták azt, teljes egészében. Emlékezetből rajzolták le a storyboardot, eleinte Betamaxot használtak a forgatásra, később áttértek VHS-re. 12 éves korukban kezdték, 7 éven keresztül dolgoztak rajta, rengeteg mindenen átmentek közben (kis híján felgyújtották egyikük házát, ahol forgattak, volt első csók is, és ilyen apróságok). 18 évesek voltak, amikor befejezték – egyetlen jelenet kivételével. A repülőgépes-verekedős jelenet kivitelezésére nem volt pénzük. 40es éveikben jártak, amikor úja összejöttek, és végül leforgatták azt is.

Szóval, mire vársz?)


 

…És most helyettesítsd be a filmkészítést bármely más tevékenységgel, ami közel áll hozzád, nagy valószínűséggel mindez arra is stimmelni fog.

oszd meg!