Dohányzásra kijelölt hely

Közösségi élet a cigarettafüstben

A dohányzásra kijelölt hely otthont ad egy mikroközösségnek, ahol a tűz gyújtása legalább annyira fontos, mint az ősközösségben. Megjelenését tekintve kellemes atmoszférájú hely, távol az irodától, ahol mindig van friss levegő, nyáron meleg van, télen hideg, és ha esik, kicsit párás a klíma – de ez többnyire nem zavarja az idelátogatókat. Berendezése hívogató, általában a funkció és a design nevében található itt egy vagy több kuka és/vagy hamutartók, szerencsésebb esetben pad, vagy egyéb ülőalkalmatosság.

A dohányosok közössége a cigarettaszünetben gyors léptekkel közelíti meg kis életterét, ahol tagjai káros szenvedélyüknek hódolhatnak. Mindenki elfoglalja a közösségben kivívott helyét, kényelmesen berendezkedik, és rágyújt.

Mint minden közösségben, itt is többféle egyeddel találkozhatunk.

dohányzárs kijeölt hely

Elsőként mindig a láncdohányosok érkeznek meg. Ők szeretik maximálisan kihasználni a rendelkezésükre álló csekély időt, ezért mindig felkészültek. Ez a típus általában nem túl kommunikatív társaival, kifejezetten arra koncentrál, amiért idejött: hogy a lehető legtöbb szál cigarettát elszívja, amivel kibekkelheti a következő találkozóig.

Majd szépen sorban jönnek a szimpla bagósok. A helyszínt, ha nem is minden alkalommal, de rendszeresen látogatják, törzstagjai a közösségnek. Megérkezésük időpontja általában a kávégép előtt eltöltött várakozási idővel áll koherens kapcsolatban. Nekik a dohányzó több, mint a rágyújtás lehetőségét kínáló placc. Ez az a hely, ahol szabad a vélemény-nyilvánítás (bármilyen témában), ahol lehet pletykálni (ki, kivel, mikor), éppen ezért kicsit több cuccal érkeznek, mint amire szükség van. Ügyetlenül balettoznak egyik kezükben a cigis készlettel, másikban pedig a társalgáshoz elengedhetetlenül szükséges kávéval vagy üccsivel. Ha jól végiggondolom, magam is ebbe a kasztba tartozom, és igen, én is a kávégép előtt kezdek.

kávé és cigaretta

A közösségi életet általában tarhálók is színesítik. Nekem személy szerint, semmi bajom velük. Igaz, hogy mindig felkészült vagyok, tehát a készletem mindig teljes, így nem veszem zokon még a cigikéregetést sem. Teljes empátiával fordulok azok felé, akik olykor-olykor, vagy netán megrögzötten „csak egy szál” cigit kérnek.

Hogy miért? Ez igazán érdekes. Ha az ember elmegy dolgozni, és otthon hagyja a kajáját, nem fog odamenni a kollégájához, hogy „hé, Karesz, tudsz adni egy szenyót? majd holnap visszaadom”, ugyanígy nem kéreget innivalót sem. De cigit, azt igen! A dohányos társadalomban valójában teljesen elfogadott és bevett gyakorlat a tarhálás, hiszen mindenki tudja, hogy a másik is bármikor kerülhet hasonlóan szorult helyzetbe.

Tehát a tarhálás tulajdonképpen rendben van, be van kalkulálva. Mindenki tudja, hogy ki a kéregető, akit lehet elkerülni, vagy kamuzni, hogy „bocs, már csak két szál van”, vagy “pont most fogyott el”. Vagy végső soron meg is lehet kínálni. Nem más ez, mint a közösségi dohányzás kellemetlen mellékhatása.

És ne feledkezzünk meg a gyűjtögetőkről. Ők azok a tagok, akinek van cigijük, sőt, sok esetben még tüzük is, de ettől függetlenül mindig lenyúlják a szabadon hagyott öngyújtót. Nekik tök mindegy, hogy milyen. Kell nekik! A választék pedig igen széles.

A klasszikus Zippo öngyújtótól, amivel Vincent tüzet ad Mrs. Wallas-nak a Ponyvaregényben, az egészen olcsó gagyiig, amiket elképesztő mintákkal tudnak „díszíteni”, van cicás, kutyás, szívecskés, strasszos, pucér nős, pucér pasis, szexelős egeres, matyó mintás, és így tovább hosszú sorban. Személyes kedvenceim azok, melyek valamilyen tárgyra hasonlítanak, például a billiárdgolyós, autós, puskás, csöcsös csajos, focis, malacos, vibrátoros, hogy mindenki demonstrálhassa saját érdeklődési körét.

De a legmenőbb, az öngyújtó pendrive. Nem viccelek, létezik! Így egyszerre vihetsz mindent a melóba, tüzet, és adatot. Hát ez tényleg szuper, minimum Nobelt annak, aki kitalálta! Vajon mi járhatott a fejében? Minden bizonnyal úgy gondolkodott, hogy baromi sok helyet tud megtakarítani, hiszen két igazán helyigényes tárgyat olvasztott eggyé, emellett funkciót tekintve is rendkívül előremutató, hiszen a bagósok többsége viszi a gépet a dohányzóba, a többiek pedig a tiltások ellenére az irodában gyújtanak rá. Ha pedig elhagyod, hát az ciki.

öngyújtó pendrive

És végül ott vannak még az alkalmi dohányosok, akiknek se cigijük, se tüzük, de azért lejönnek a dohányzóba. Vajon miért? A jó társaság, vagy a friss levegő vonzza őket, sosem tudom eldönteni. Van, aki az emeleten még a nemdohányzók táborát erősíti, a földszinten pedig már dohányossá válik. Persze nem a sajátját füstöli. Einsteinnek igaza volt, minden relatív: alkalmi cigis a saját szempontjából, és kemény bagós, ha azokat kérdezed, akiknek a cigijét szívja.

Így áll össze egy sajátos mikroközösség, melynek tagjai meghatározott időben és helyen találkoznak, tüzet gyújtanak, szűkre szabott társasági életet élnek, majd továbbmennek…

oszd meg!