Dave Gahan & The Soulsavers: Angels & Ghosts

Dave Gahan hátát negyedik alkalommal nem nyomta a Depeche Mode lemezek esetében jellemző ledobhatatlan teher, az a fajta hallgatói elvárás, hogy friss lemeze igazodjon a DM életműbe. Nem is került az anyagba elektronika. Hiányzik is belőle.

Ettől még korrekt kis album az Angels & Ghosts, de ennél nem több. Ha nem lennének előzetes elvárásaim a borítón virító névvel és a kísérőzenészekkel szemben, szóval ha egy ismeretlen együttes lemezéről lenne szó, akkor azt gondolnám, hogy ezekből még lesz valami. De sem Dave Gahan, sem a The Soulsavers nem ismeretlen nevek.

Így viszont az anyag nemcsak korszakalkotó megújulásnak nem nevezhető, de még csak nem is a legjobb Dave Gahan kirándulás a DM világán kívül.

2015 zenei kínálatában így is bőven megállja a helyét, viszont ez kicsit sovány vigasz.

Gahan hangját hallgatni a fentiek ellenére mindig jó, ráadásul az évek során rengeteget érett, és tényleg érződik egyfajta előadói fejlődés, valamiféle út, ami a korai DM dalok egyszerű énekétől egy igazán különleges, egyedi énekhangig vezetett. És a hang adott, de most anélkül használja az énekes, hogy Martin Gore megmondaná neki, mire és hogyan.

Ezzel csak az a baj, hogy Martin Gore piszok jó dalszerző, és tökéletesen passzolnak zenei elképzelései Gahan hangjához. Sokkal jobban használja azt, mint az énekes maga.

És ezen sajnos semmilyen blues-os gitár, magasztos gospel, vagy túltolt kórus nem segít. Pedig a Soulsavers elég jó kis csapat. Kifejezetten jól álltak Mark Lanegan-nek, Mike Patton szóló projektjeinek, vagy a Butthole Surfers-ből ismert Gibby Haynes-nak.

De ennek a közreműködésnek sajnos sokkal gyengébb az eredménye. Abban nem vagyok biztos, hogy a zenészeken bukik a dolog. Még csak az énekstíluson sem. Azt hiszem, hogy a több apró zavaró tényező közül, mint a dalszövegek, magasan kiemelkedik az elvárás, amivel az ember leül meghallgatni egy Dave Gahan albumot.

A folytonos érzés, hogy ezt már hallottam valamelyik DM lemezen, szintén nem sokat segített a dalok megkedvelésében.

Mindezeket boldogan elnézhetnénk a lemeznek, tényleg nagyon szeretjük Dave Gahan hangját, de ezek a balladák… Egy kritika teljes joggal egyenesen azt írja, hogy ez a közepes Dave Gahan lemez lehetett volna egy működőképes Nick Cave. Höhe!

A legfontosabb dolog hiányzik a végeredményből, amit teljes joggal várnánk, vagy várhatnánk el, mégpedig a dög. De az nagyon.

A címadáson nem is rágódnék túl sokat, de az azért nem egészen világos, hogy egy Dave Gahan szólóanyag miért van új zenei, vagy zenekari kísérletként eladva. Másodszor.

Mert ez egy Dave Gahan szólólemez, ahol a Soulsavers tagjai a sessionzenészek, ami tök jó, de ettől még nem egy új zenekar. Még akkor sem, ha már a második anyaguk jelent meg. Hagyjuk. Talán nem is számít annyira. Van az úgy, hogy az ember csalódott, és ilyenkor legörbülő szájasarkából mindenbe beleköt, ha kell, ha nem.

Talán a Soulsavers ezzel a névvel végre teljes joggal önmagáért is fontos lesz, nem csak azért, hogy kiket kísért már. Most sem rajtuk múlt a dolog, csak valahogy nem működött.

Részemről tényleg nagyon sajnálom ezt a lemezt. Kár érte.

oszd meg!