Amikor az electro swing nem lakodalmas

Boogie Belgique – Blueberry Hill (2012)

A Boogie Belgique név egy belga ütemgyáros producert takar, aki polgári nevén Oswald Cromheecke, és Antwerpenben alkot. A Blueberry Hill első lemeze, amit mindössze 22 évesen hozott össze, nagyjából egy laptoppal.

Azóta négy lemeze jelent meg, és az egyszemélyes projekt zenekarrá duzzadt Cedric Van Overstraeten trombitás, Martijn Van Den Broeck dobos és Aiko Devriendt billentyűs közreműködésével. Mindezek ellenére ezt az első lemezt nem sikerült megugrani (pedig a többi is elég jó). Ráadásul 2016 elején a Wax Kingdom kiadó végre vinylen is elérhetővé teszi.

Az egész albumot funky és hip-hop ritmusok, finom jazz minták, swing fúvósok és az abszrakt hiphop és trip hop lüktetése hajtja előre. Ez a zene nem csak régi új köntösben, itt tényleg ott figyel a régi az új alatt, van tisztelet bőven azok felé, akiktől a minták vételezésre kerültek. És ez így is van jól. Ráadásul helyenként annyira friss és izgalmas pillanatokkal gazdagodik a hallgató, hogy a Boogie Belgique mellett Parov Stelar maximum az electro swing dévidgettája lehet.

Ez azért nagyon nem az, amit electro swingként definiál az ember. Hiányzik belőle az a… lakodalmas.

Oswald Cromheecke a zenélés mellett rajzol, és animációval is foglalkozik. Nincs is min csodálkozni, amikor az élő fellépéseken beleszalad az ember egyfajta erős vizualitásba, ami valamivel igényesebb, mint amit itthon hívunk vizuálnak.

De vissza a zenéhez. Az nagyon jó, hogy többről beszélhetünk, mint jól kimatekolt tánczenéről. Az is rendben van, hogy a régi korok zenéinek megmaradnak a történetei, legalábbis egy kor ugrik be egyből, annak korabeli sajátosságaival. Nincsenek elidegenítve saját valójuktól, történelmi kontextusuktól és az akkori életérzéstől, és főleg nincsenek agyonverve valami tucat négynegyeddel.

Oswald Cromheecke a Boogie Belgique bemutatkozó lemezén szinte kizárólag mintákból építkezett. Valamennyi billentyűt, basszust és dobot azért ő maga játszott fel, meg volt egy vendégénekes is. Amikor elkészült, gondolt egy nagyot, és az anyagot ingyenesen felrakta a Bandcamp-re, ami tök jól működött. Bemutatkozó lemezhez jó döntés, és a nagyokat se veszi már senki, mert egy klikkeléssel beszerezheti ingyen.

Az elgondolás bejött, négy hónappal a lemez megjelenése után a fiatalember bejárta Európa fontosabb városait, rajongói lettek, majd négy év alatt kihozott négy teljesen vállalható lemezt. Nekem valahogy mégis maradt ez az első a kedvencem. Hiába a zenésztársak, meg az egyértelmű fejlődés.

Persze biztos van még Cromheecke úr tarsolyában. Elvégre mindössze 26 éves.

Egy dolog biztos! Ezt a korongot simán megveszem otthonra, és jó szívvel ajánlom mindenkinek. Egy próbát megér, nem? Végülis tök ingyen van, és még legális is.

oszd meg!