A tökéletes füstbodor nyomában

Amikor a káosz szépséget szül

Füstöt fényképezni nem olyan nagy ördöngösség, akár otthoni körülmények között is megoldható. Kell hozzá egy sötét háttér, némi fény (főleg hátulról), meg egy fényképezőgép. Na meg füst. (Esetleg gőz.)

 

4742979094_a5b1bf8b64_z
Abhisek Sarda fotója a flickr-ről

setting-up-a-smoke-photography-studio

Füstforrásként többnyire füstölőt vagy cigarettát használnak a fotósok, azokból jönnek ki elég hosszú ideig, elég változatos formában a legszebb füstcsóvák, állítólag.

Azonban van egy nagy buktatója ennek a műfajnak: a füst, az mozog. Folyamatosan változik. Kiszámíthatatlanul.

Káosz.

(Nem valami pontos) definíciója szerint: olyan bonyolult rendszer, aminek a mozgása nem kiszámítható hosszabb távon. És ezen a ponton laza, némileg talán erőltetett párhuzamot vonhatunk az élettel is akár. Hogy hiába próbáljuk meg jó előre lefedni a dolgokat, kitalálni, hogy mi lesz, vagy utólag magyarázatot adni a történésekre, és hiába próbáljuk meg a legváltozatosabb módszerekkel befolyásolni, azért még így is baromi kevés beleszólásunk van, hogy mi lesz.

Lehet viszont szerencsénk (és itt újra visszatértem a füst fotózásának kérdésköréhez, habár ha elég jó vagy elvonatkoztatásban, az életre is ráhúzható a dolog, gond nélkül). És ha szerencsénk van, elkaphatunk olyan véletlenszerű formákat, amik más, általunk ismert formákhoz hasonlítanak.

Joseph Vallinoto például ezzel játszadozott. Flickr csatornáján ennél sokkal több képet is találhatsz, és beleláthatsz további ismerős formákat, arcokat, illetve amihez kedved van. (Ha a képekre klikkelsz, megnézheted nagyobban is őket):

Technikai információ: az általában fekete háttérrel fotózott, általában kékes színű füstképek úgy lesznek fehér hátterű fekete formákká, hogy invertálja őket az ember, majd leveszi a színeket róla.

Gyakran játszanak a fotósok utómunkában a füst színezésével is, egészen érdekes hatásokat lehet ezzel elérni:

forrás: http://www.stockvault.net/photo/119962/smoke

Aztán persze vannak olyanok is, akik teljesen rámennek az utómunkára, a füstről készített képeket csak ecsetként, vagy építőelemként alkalmazzák, hogy ködös képzeletükben lángoszlopként felsejlő látomásokat füstpamacsokkal fessék digitális vászonra.

Én eléggé bírom az ilyesmit.

Ezek itt Stanisav Aristov képei például:

 

Még több itt: http://poltergejst.com/ (Érdemes körbenézni egyébként, nem csak a tűzzel szeret játszani, de természetfotói és csendéletei is elég szépek szerintem.)

Stanislav egyébként véletlenül kapott rá a tűz- és füstfotózásra. Ezt mondta róla:

“Miközben azon gondolkoztam, mit is fotózzak egy pályázatra, egy doboz gyufával játszottam. És miközben néztem a gyufát, azon kezdtem gondolkodni, milyen szépen szimbolizálja az életet. A megfeketedett rész a múlt, a füst az elszálló emlékek, a gyufa ép része pedig a jövő.”

…csak hogy visszacsatoljunk a füst-élet-párhuzamra.

De vajon létezik-e a tökéletes forma? A hibátlan füstpamacs? Az eszményi bodor?

Vagy létezik-e olyan, ami nem tökéletes?

Vagy egyáltalán, van-e értelme ilyeneket kérdezni? (Nem, asszem nincs.)

Thomas Herbrich német fotós mindenesetre megpróbálta megtalálni a (szerinte) legszebb, legtisztább formákat. Nem kímélt sem időt, sem gépet. Saját bevallása szerint összesen mintegy 100.000 kattintása (és egy fényképezőgépe) ment rá, valamint három hónapnyi munkája, mire megvolt az a nagyjából 20 kép, amire azt mondta, hogy ez már valami.

És szerintem a végeredmény tényleg lenyűgöző.

Mindenképp nézd meg a többi fotóját is!

Herbrich-nek volt tehát alkalma közelebbről megismerkedni a folyton változó káosszal, és elkapni annak pillanatnyi szépségeit, mielőtt feloldódtak volna a folyamatos, kiszámíthatatlan változásban. Ez már-már zen meditáció.

Nagyon meglepett, milyen rendkívül gyorsan mozog a füst. Egyszerűbb lefotózni egy versenyautót!

A cigifüst emelkedése olyannyira gyors, hogy a hagyományos vaku túl lassú hozzá, mint ahogy a fotós is. Épp csak egy pár milliszekundum telik el aközött, hogy meglátom a formát és megnyomom a gombot, de ez a nagyon rövid idő is elég ahhoz, hogy a füst megváltozzon.

Képein egy nagyon kevés utómunka azért van, apró igazítások, oda nem illő füsthajtások kiretusálása és ilyesmi.

Herbrich egyébként nem dohányzik.

 (h/t: boredpanda, petapixel)

oszd meg!