A sorozatok evolúciója

Megváltozott fogyasztási szokások

Régen alantasabb fajta mozgóképnek számított a televíziós sorozat a mozifilmnél, de a 90-es évek végén, sokak szerint a Maffiózók (Sopranos), valamit végleg megváltoztatott. Legalábbis ezt a sorozatot tekintik a legtöbben vízválasztónak. Azért a Drót-nak is volt némi köze a dologhoz, de mivel a Soprano családot ismeri mindenki, legyen hát.

David Lynch-től pedig elnézést kérünk, fogjuk fel úgy, hogy a Twin Peaks megelőzte korát, mert bár használta a szappanoperák sajátosságait, ettől még kicsit sem volt az. De erről már annyian írtak. Vissza a folytatásosak metamorfózisához!

A változás lényege abban keresendő, hogy miként gondolkodunk mi, nézők, a sorozatokról. Régen egyszerű volt a helyzet, sorozatot nézni ciki volt, és pont. Ez azonban koránt sincs így napjainkban. Egy olyan korban élünk, amit a sorozatok új aranykoraként is szokás emlegetni. A sorozatok ugyanis megváltoztak, ezzel együtt szerepük, formájuk is.

tv_eye

Az egész estés filmszínházakban vetített filmekkel a folytatásos forma nemcsak felvette a versenyt, de ha a legtöbb esetben egy kaptafára gyártott hollywoodi mozikat tesszük a mérleg másik oldalára, akkor bőven le is nyomják azokat eredetiségben, történetmesélésben, formában, vagy akár az újító próbálkozások terén.

Fiatalabb koromban voltak a Dallas, Onedin család, vagy akár Isaura típusú sorozatok, amiknek a folytatásos jellege volt hangsúlyos. Persze vannak ilyenek ma is, de most nem a Dr. House, vagy a Helyszínelők tucat változatának egyike a témánk. A fent említett epizodikusság a kortárs sorozatokból kezd teljesen eltűnni. Sokkal fontosabbak az összefüggések, az évadokon átívelő cselekmény. Sok minisorozat igazából egy jó hosszú filmként is felfogható.

Most már nem hagyhatsz ki néhány részt büntetlenül, nem a Szomszédok csont egyszerű meseszövése játszik. Ha nem egészként tekintesz a sorozatokra, nem fognak működni. Aki lecsúszik egy részről, kimarad valamiből. Szerintem elérkezett az az idő, amikor már Bobby Ewing-ot sem lenne olyan egyszerű “feltámasztani”.

Nem csak a folytatásos forma alakul egészként értelmezhető, moziszerű élménnyé, a mozifilmek is tanulnak a sorozatoktól. Leginkább azt, hogy miképp kell franchise-t építeni, mítoszt gyártani. Főként a szuperhős filmek, vagy inkább univerzumok esetében érhető nyomon ez a hatás. Persze mindeközben a képregény adaptálódik sorozatokba is, mint a nagyfilmeket megszégyenítő Daredevil esetében.

Az új sorozatok tekintélyes része amúgy is követi a klasszikus hollywoodi történetmesélés szabályait, még ha időnként nagyon tudatosan fel is rúgják azokat. Ami változik, az a terjedelem, ami nagyjából tíz részt, azaz tíz órát jelent.

A mechanizmus működik. Nálunk a Homeland többgenerációs függést okozott a családban. Engem mondjuk nem kapott el, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó. A Totál Szívás a legmagasabb szintre tökéletesítette az új típusú sorozatnéző berántását. Teljesen függővé tett mindenkit.

Ráadásul ez egy befejezett sorozat.

keep-calm-and-watch-tv-series-18

De nem csak a sorozatok változtak meg, és nem is ok nélkül alakultak át. Felütötte a fejét a televíziófogyasztás egy teljesen új formája, amihez csak egy internetkapcsolat képes eszközre van szükség, meg a tévés videótárak, amik nálunk is egyre népszerűbbek.

Hogy ez miért fontos?

Hát csak azért, mert ezeken a felületeken teljes egészében elérhetővé váltak a sorozatok, amiket az igazi sorozatzabálók egy ültő helyükben befalnak évadról-évadra. A Netflix csatorna még ennél is tovább megy. A premier időpontjában a teljes évadot elérhetővé teszi honlapján (akár 4K-ban, bár ennek túl sok értelme nincs), és ezt a példát szerintem vetélytársai is követni fogják, mert a nézők azonnal megvették. Nem sírnak a torrentezők miatt, és úgy tűnik, az emberek boldogan fizetnek egy reális összeget kedvenceikért.

A Netflix nem az egyetlen vetélytársa az 1999-ben még egyeduralkodó HBO-nak. A verseny ráadásul a színvonal versenye, ami minőségorientált gyártást hoz magával. Ott az FX (Weeds, American Horror Story, Fargo), a Showtime (Dexter, Shameless), az AMC (Walking Dead, Breaking Bad), mind méltó versenytársak. Persze a HBO azért tartja magát a Trónok Harcával, és a True Detective is elég nagyot szólt. A Knick meg az egyik legjobb méltatlanul hanyagolt cucc. Szintén tőlük.

Jó sok sorozat, mi? Nem véletlen, hogy idővel mindenki megtalálja a magáét.

A verseny szabályai persze változtak. Nem cél megszerezni mindenkit. Manapság a célcsoportot kell elkapni, aztán olyan szinten függővé tenni, hogy ne tudjon leszakadni kedvenc sorozatáról. A sorozatok reklámok nélkül, fizetős csatornákon termelik a pénz, a netes legális elérésekkel, meg persze idővel számtalan csatorna megvásárolja a sugárzás jogát. Ez eredményezi azt a megugrott költségvetést, amiből minderre, vagy szinte mindenre van pénz. Szerencsére ezt gyakran jól is költik el. Több pénzből jobbat. Ez az új szabály. A nézőt hülyének nézni pedig kész öngyilkosság.

A pénz hoz még sztárokat, a sztárok hoznak nézőket, a nézők meg hozzák a lóvét. A nagy hajrában a cliffhangereket az epizódok végén odáig fejlesztették, hogy az ember rendesen kiakad, hogyha egy hétig kell várnia a megoldásra.

juj

Az, hogy ez a folyamat hova tart, és ezen az úton meddig jut el, egyelőre nem megjósolható. Izgalmas lesz figyelni, reméljük sok jó sorozatot hoz. Mindeközben a köznyelvbe belopóznak olyan kifejezések, mint a pilot, a crossover vagy a spin off.

Sokak szerint veszélyes folyamat résztvevői vagyunk, addiktívak a sorozatok, rájuk is kattanunk, ahogy kell. Szerintem csak annyira veszélyes, mint a maga idejében az ördögi rádió.

Erről persze lehetne vitát nyitni, de most nincs rá időm. Meg kell néznem a Mr. Robot új részét.

oszd meg!