A magyarok meg a passz

Passzoltuk az összepasszolás lehetőségét. Passz. Ez is amolyan speciálisan magyar sztori.

Szavak átvétele más nyelvekből és beillesztése a magyarba elkerülhetetlen. Nap mint nap születnek új dolgok, amik külföldön kapnak nevet, és hát nem magyarul.

mobil

Ez jellemzően napi használati tárgyaink esetén létező jelenség, mint például a mobil, internet, laptop, notebook meg ilyesmik. Ám olykor egy-egy új sportág szabályrendszere is hasonlóképen kerül be anyanyelvünkbe.

Így volt ez anno a focival is. A goal angolból magyarra fordítva találatot jelent, de ezt kicsit nehéz üvöltözni sörrel a kezünkben.  Meg hát az is murisan néz ki, ahogy izzadt szeszszagú emberek a kocsmában ölelkezve ugrándoznak és ritmusosan, sőt rítusosan szögdécselnek: Találat! Találat! Ta-lá-lat! Közben meg repked a szájukból a szotyimaradék.

Szóval maradt a gól. Vagy inkább góóóóóóóóól!

A másik focijövevényszó a passz. Ez átadást, keresztülhaladást jelent. Az angolban. Meg szinte minden nyelvben. Kivéve a magyart. Mi nem igazán passzolunk össze a világgal.

Passzolás az a futballban, amikor egy játékos a labdát továbbadja egy másiknak. Céllal. A taktika részeként. Mert a végén találatot akarnak szerezni.

Ám ehhez tudni kell focizni.  Bár ez az írás nem a magyar foci helyzetéről szól, de haloványan felsejlik az az összefüggés, ami a mi gondolkodásmódunk és és futballeredményeink között van.

A magyar mindent kicsavar egy kicsit.

Nálunk a passz egy életérzés. A fociban éppúgy, mint bármely egyéb területen.

Girl With Mobile Smart Phone

A passz egy olyan tevékenység, mellyel hárítunk. Felelősséget mindenképpen. Meg a feladatot. Kifogások és magyarázkodás nélkül. Egyszerűen csak passz. És talán még jófejek is vagyunk közben, mert nem önzőzünk. Esélyt sem adunk arra, hogy kiderüljenek képességeink, vagy meglássák rátermettségünket. Lehet, hogy az nincs is. De a mezt azért felhúzzuk. Mert értünk hozzá.

Slussz passz.

 

oszd meg!